A kísérleti bábszínházi előadás hallatán kevesen rohannak a jegypénztárakhoz. A vállalkozás legnagyobb kérdése talán éppen abban rejlik, hogy a szűk szakmán és az alkotókon kívül érdekes lehet-e bárkinek egy ilyen produkció. Meglephet-e még bennünket a színházban a vetítés? És hogyan kerülnek a térbe robotgolyók? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Élnek-e még a maszkhasználattal kapcsolatos poénok? Érdekes-e annyira egy online szavalóverseny témája, hogy a néző bevonódjon és hajlandó legyen elgondolkodni esztétikai kérdéseken miatta? Ezek a kérdések fogalmazódnak meg az előadás első perceiben, majd sorban a válaszokat is megkapjuk. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy családi összejövetel kellékei száz évvel ezelőtt: koleszterinben gazdag ételek, alkohol és egy csoport, amit lehet gyűlölni. Az anyagválasztás szerencséje, hogy a világunk ennyi idő alatt vagy nem változott semmit, vagy ugyanoda jutott, ahol akkor tartott. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Furcsa cím, kis játszóhely, kevés néző, híres színészek, mitológiai utalás. Szinte kódolva van, hogy valami filozofálgatós előadás lesz. Van-e olyan együttállás azonban, ami ebből a koktélból valami egészen egyedit és ne adj’ Isten szórakoztatót tud létrehozni? Rövid válasz nincsen, csak hosszú. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kecskeméti Ciróka Bábszínház nagyszínpadán egy önkiszolgáló mosodába keveredik János vitéz, hogy a történetmondás segítségével mindenkivel megértesse, miért a legfontosabb dolog a világon a szerelem. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Természetesen tudjuk, hogyan lehet biztosan elrontani egy homoszexuális fiatal fiú neveltetését. Nem kell hozzá sok, csak az elfogadás hiánya, némi alkohol, illetve a kapcsolat megszakítása. De képesek vagyunk-e mögé látni ennek az el nem fogadásnak? Tudjuk-e tágabb kontextusban vizsgálni? És jut-e idő mindeközben a szórakozásra is? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az epikus történetekben mindig vannak kiemelkedő riválisok. Akhilleusz és Hektor, Zrínyi és Szulimán, Capulet és Montague, hogy csak a kötelező olvasmányokat idézzük. Sokáig úgy képzeltem, hogy a magyarországi színházi nevelés történetében ilyen a Káva és a Kerekasztal. Aztán létrehoztak egy közös produkciót, ami felülírta ezt a mítoszt. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A hazai kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom rendkívül színes, és számos értékes újdonság jelenik meg, amelyek színpadra kívánkoznak. Mégis van, amikor a korábbi, akár csak néhány évtizeddel ezelőtti klasszikusok továbbörökítése a cél. Nemes cél ez, amit nehéz igényesen, pátosz és felesleges retrózás nélkül teljesíteni. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az atomizálódó társadalom hatásait egyre inkább saját bőrünkön érezhetjük. A szociális védőháló hiánya, az általános közöny, valamint az őszinteség és a jóhiszeműség alulértékelése érthetetlen és igazságtalan helyzeteket szül. A Szkéné Színház két fizikai színházi előadása merőben különböző történeteket felhasználva ezekre a jelenségekre reflektál. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van az úgy, hogy egy történet a belőle készült filmadaptáció miatt világhírűvé válik. Olyan is van, hogy egy színház ugyanezt a történetet műsorra tűzi. De mi történik akkor, amikor egyik megtagadja a másikat? Megtörténhet-e ez egyáltalán? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dankó István rendezése a téli orosz pusztaságba vetett embert, a létezés minimumán való lebegés reménytelenségét mutatja be. Ez az elvont kép azonban különös módon ismerőssé válhat egy 2023-ban Magyarországon élő nézőnek. Véletlen? Aligha. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A 2022-es PLACCC Fesztivál programja a szervezők szándéka szerint négy hívószó alapján csoportosítható: Érzékelés, Mozgás, Beszélgetés és Érzés. A két utóbbi körbe tartozó produkciókat vizsgálva elmondható, hogy az érzékeltetés és a valódi párbeszéd elindítása valóban fontos részévé vált a fesztiválnak. KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Pro Progressione kétéves nemzetközi projekt betetőzéseként július 28-án közösségi színházi előadást mutat be Szentendrén. A 2078 km című produkció résztvevői cseh, francia és szerb társaik mellett hernádszentandrási fiatalok. Móga Piroskával a Kreatív Európa Program keretein belül zajló munkáról beszélgettünk. KESZTE BÁLINT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Ahhoz, hogy „a báb mindenkié” legyen, már a legkisebb korban el lehet kötelezni a gyermekeket a forma iránt. Ehhez pedig olyan eladásokra van szükség, amelyek ismerik a saját közönségüket és tudják, mik azok az eszközök, amelyektől gyermeknek és felnőttnek egyaránt élvezhető lesz a színházi élmény. A Harlekin Bábszínház Boribonja egy generációs élményt tovább éltetve igyekszik ezen elvárásoknak megfelelni. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A RÉV Színház a fő profiljának tekinthető komplex színházi nevelési előadások létrehozása mellett évek óta készít hagyományosabb színházi produkciókat is. A klasszikusok feldolgozásától a monodrámán át az improvizációkból összeálló előadásokig széles palettán dolgoznak. A formai kísérletezésnek ezúttal még elrugaszkodottabb megvalósulására törekedtek. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
