Nem minden előadás igyekszik kiragadni a nézőt a mindennapokból, hogy egy másik, szakrális világba juttassa el őt. A Recirquel IMA című cirque danse produkciója azonban erre vállalkozik. De vajon hogyan lehet a lenyűgöző látvány erejével elérni a befelé fordulást? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az interaktív séta megnevezés láttán az újító formákhoz szokott emberben elkezd dolgozni a kétely: vajon milyen mértékű és minőségű interakciót vár majd el tőlünk a program? Különösen érdekes kérdés ez akkor, amikor a séta során a befogadó teljesen egyedül, csupán a telefonján megnyitott böngészőablak utasításait teljesítve vesz részt. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Káva Állampolgári Színház projektjének harmadik előadása a pedagógus lét mélységeit és magasságait mutatja be úgy, hogy közben sikerrel kerüli el az ilyen témák feldolgozásánál megszokott belsős, „összekacsintós” humor csapdáit. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tankred Dorst Merlin, avagy a puszta ország című drámája időről időre próbára teszi a színházi alkotók kreativitását és állóképességét. Az eredetileg kilenc órában előadható cselekményt a Maladype Színház két óra tíz percbe sűríti. Ez a sűrített anyag pedig valóságos cselekményzuhatagként éri a nézőtéren ülőket. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Üdítő látni, amikor egy színházi kezdeményezés az érdeklődő fiatalokat nem kötött művészi szándék megvalósítására szeretné használni, hanem egyedi élményt, közös alkotáson keresztüli ismeretszerzést kíván nyújtani. A Személyes Történelem Produkció már negyedik éve kívánja ez utóbbi célt megvalósítani. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogyan lehet részvételivé tenni egy köztéri installációt? Mivel lehet elérni a bevonódást Budapest egyik legforgalmasabb terén, mindössze egy kisfilm megtekintésével? Ilyen kérdések jártak a fejemben szeptember végén, a Széll Kálmán térre menet. KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az Átrium nézőterén ülve egy amerikai kisváros képviselőtestületének munkájába nyerünk bepillantást. A humoros felvezetés egy pillanat alatt válik véresen komollyá, a kérdés csupán az, hogy vajon egy óra tiszta szórakozás után elérhetünk-e igazi mélységeket? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Blaskó Borbála idős Peer Gyntje a szemünk láttára vizsgálja felül életét, vet számot tetteivel. A Gomböntő fenyegető határideje ellenére Peer kétségbeesetten esik egyik emlékfoszlányból a másikba. De vajon létezik-e megnyugvás egy áthazudott élet után? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Bartók Tavasz keretein belül megvalósuló színházi programok különleges koprodukciókban jöttek létre. De vajon minden alkalommal kiegészítik egymást az együttműködő partnerek? Mi történik akkor, amikor nem? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Háy János műve színészt próbáló feladat elé állítja Kovács Mátét, aki azonban a darab előrehaladtával egyre otthonosabban érzi magát az Átrium új, kreatív megoldásokra csábító Bisztrószínpadán. A kérdés ezek után már csak az, vajon mennyire enged a darab ennek a csábításnak. KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az előadás galériájában néhány, Csoszó Gabriella által főként zoomon készített fotó árulkodik arról, mit várhatunk az online kutatószínháztól. A fényképeken a szereplők a térbeli távolság ellenére próbálják kezeiket összeérinteni. Utólag válik világossá, hogy a fotós sűrítése maradéktalanul kifejezi az előadás gondolatiságát. KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az „elő-adás” a Trafó célkitűzésének megfelelve nem egy élőben streamelt színházi előadás. Interjúk, próbafelvételek és az elméleti háttérmunkába való betekintés segítségével kerülünk közelebb ahhoz, amit az alkotók erről a témáról szeretnének átadni. Felmerül azonban a kérdés: miért nem werkfilm? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
