Mindenki egyszerre kiabál, jönnek gyors egymásutánban a pálinkakörök, aztán az otromba vidéki sztereotípiák és a „népies” giccs mögött lassan kibontakozik a magát gyerekszerepben tartó falu igazi története. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kenyérhéjropogással, élesztőillattal meghintett, brechti hangulatú tantermi példázat a háborúról szól, de a vita azt a nézőt is képes bevonni – és talán azt célozza meg elsősorban –, aki azt gondolja, hogy nem érdekli vagy nem érinti a nagypolitika. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy örökzöld történet, egy népszerű popzenekar, néhány vígszínházi sztár és egy csapat üde harmadéves zenés színész, mi mehet itt félre? Mondjuk az illesztések. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A természettudomány a beavatottak misztériuma, az emberi élet sötét és bonyolult, a bábszínház pedig csupa erő; ez a Frankenstein hiányozna, ha nem lenne. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Utólag nehezen rekonstruálom, hogy miből asszociáltam azonnal az álomesküvőre, amikor feltűnt a színen Fodor Annamária menyasszonyi ruhában, hogy Sickratman nyomán énekeljen duettet a hipszter szakállkölteményes Szabó Kimmel Tamással. Nem lehet már gyanútlanul érkezni. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Párhuzamokat, megfeleltetéseket fel lehet fedezni, ha nagyon akarunk, de lényegét tekintve nem sok szűrődött át Virginia Woolf Orlandójából a Dollár Papa Gyermekei erotikus filmelőadásába. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha az egész földre nem is, a Tragédiába a Kolibriben mindenesetre tényleg Éva mosolya hoz gyönyört. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A képminőség feledteti az online színház korlátait, de a regény hű adaptálásánál messzebbre így sem jutnak A rendes lányok. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kiskakas gyémánt félkrajcárja ebben az előadásban olyan, mint a pizzára nyomott kecsap. Lehet, hogy nélküle jobban kijönnének az ízek, de a kecsap meg már bevált. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A világot egy nárcisztikus pszichopata teremtette, de már dolgozik rajta. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy házibuli után meztelen képek kerülnek ki az internetre az egyik lányról, amely képeket aztán a rendőrök megtalálnak a helyi vízilabdacsapat telefonján is. Nem a cyberbullyingról szól a Gina, ez csak történik benne. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Besétál a kifutóra a fekete himlő. Papírhalmokba öltözött, hivatali angyalok személyit kérnek, a földönkívüli tolmácsot. Ez (is) a Soharóza. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Karanténdráma, karanténklisé: a megszokott, hétköznapi jövés-menés közepette könnyen eltitkolt viszony a kijárási korlátozással egyszerre feltűnővé válik és döntéshelyzetet szül: lépni vagy maradni. De ez mégsem az a történet, hanem egy teljesen másik. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Generációs kísérlet a mozgatott és a mozgató közötti kapcsolatról. Amikor a báb realizálja a mozgatóit, mint ahogy a kisgyerek észleli a végtagjait. Ebben még nem lenne semmi eredeti. De a harmadéves bábszínész szakos hallgatók előadásában a báb tényleg egyenrangú társa lesz a mozgatóinak, valaki, akivel az ember együtt bulizik és csajozik. Egy újabb osztálytárs, aki – történetesen báb. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jordán Tamás újra lenget. Ő a metszéspont, akiben találkozik a szombathelyi bemutató és az 1998-as Merlin színházi előadás, és akinek a révén Hamvai Kornél drámájában és Valló Péter rendezésében kibogozhatatlanul összefonódik a jelennel a múlt. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
