A 19. századi Írországban, a pusztító éhínség közepette talán csak a csoda segíthet. És bár ez meg is érkezik, de vajon tényleg lehet hinni benne? Sebastián Lelio filmje a valóság, hit és illúzió kérdését feszegeti a krimiként is működő történetben. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Alig lehet szavakat találni Edward Berger adaptációjához, amely 1930 és 1979 után harmadjára filmesíti meg Remarque leghíresebb regényét. Azért is, mert a kép és zene elemi hatása, az első világháború naturalisztikus nyersessége miatt ez a legszűkszavúbb verzió. Ám annál felkavaróbb. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy újabb sorozatgyilkosos film a Netflixen, legyintenénk, pedig a dán rendező Tobias Lindholm most sem enged az általa képviselt minőségből. Megrázó drámája, A másik nővér arról a Charlie Cullenről mesél, aki becslések szerint az egyik legproduktívabb gyilkos lehetett a kriminalisztika történelmében úgy, hogy elvileg a gyógyításra esküdött fel. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Joyce Carol Oates regénye alapján készült el Marilyn Monroe új, rendhagyó és messze nem hivatalos életrajzi portréja. A fiktív elemekkel jócskán átitatott Szöszi a „szőkeség” és világhír árnyékos oldalát mutatja be. Egy szerep felkavaró mellékhatásait. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sok alkotás engedett már belesni a filmkészítés kulisszái mögé, elég csak a mára klasszikussá érett Trópusi viharra gondolni. A realistább vígjátékok mestere, Judd Apatow most a világjárvány bezártsága felől közelített a témához — ugyanolyan csípősen. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Horrorfilmek kedvelt alaphelyzetét hangszerelte át a Netflix új kamaradrámája. Az ismert milliárdost és fiatal feleségét egy betörő fogadja a minden igényt kielégítő nyaralóban. Az eleinte még viccesnek tűnő események pedig szép lassan elszabadulnak. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A 20. század elején kis túlzással egy aprócska térképen múlt, hogy az amerikaiak ne tegyék rá a kezüket Grönland egy részére. Sok expedíció, fagyhalál és a hó fogságában eltöltött hónap kellett ahhoz, hogy a dánok kerüljenek ki győztesen a vitából. A jég ellen korrekt történelmi mozi a sarkköri jég birodalmából. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jean-Pierre Jeunet-nek, az Amélie csodálatos élete és az Elveszett gyerekek városa rendezőjének új filmje nem lehet olyan rossz, hogy ne utasítsa maga mögé a Netflix középszerét, gondoltam magamban. Ehhez képest a Bigbug igencsak belesimul a nem túl eredeti, nem túl átütő filmek kínálatába. Bár azért minden képkockán ott van Jeunet védjegye. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Robert Harris kémregényéből most nem Polanski forgatott filmet, és ez meg is látszik az 1938-as müncheni konferenciával foglalkozó alkotáson. A feszültséget és a kort ügyesen ábrázoló mű Jeremy Irons alakítása miatt lesz igazán emlékezetes, a többit pedig hozzá lehet olvasni. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minden ízében pompás szatíra Adam McKay sztároktól hemzsegő vígjátéka, amelyben egy üstökös fenyegeti a bolygót és az egész emberiséget. Ám alaposan szemügyre véve a kifigurázott hülyeséget, a Ne nézz fel! igazából kíméletlen dokumentumfilmnek, színes-szagos diagnózisnak felel meg. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Olyan rég forgatott filmet, hogy szinte már el is feledkeztünk a Zongoraleckével egykor még Oscar-díjat is bezsebelő Jane Campionról. Pedig csak erőt gyűjtött. Ahhoz, hogy egy újabb remekléssel lepjen meg minket. A kutya karmai közt ugyanis szinte hibátlan remekmű. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Inkább drámaként, és nem sportfilmként funkcionál jobban Halle Berry első rendezése, amelyben a főszerepet, egy takarítónőként dolgozó egykori ketrecharcost is ő alakítja. A remek színészi játék menti meg a filmet, az képes csak feledtetni a sztori kiszámíthatóságát. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Színes, szagos és pimasz. Tarantinós is lehetne, de nem az. A vadnyugat törvényei szerint a western amolyan kiskátéja: megvan benne minden póz, jelenet és beállítás, amit a műfajban valaha kitaláltak. A végén mégis képes meglepni egy csavarral a rutinba süppedő nézőt. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Matthijs van Heijningen filmje, Az elfelejtett háború okos döntéssel szerényen húzódik meg a nagyívű és ünnepelt Dunkirk árnyékában. Bár a dramaturgiája hasonló, jóval szerényebb eszközökkel éri el, hogy árnyaltan, ám a maga súlya szerint lássuk a Schelde folyóért zajló küzdelmeket. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A hét mesterlövész után a dán minimálthrillert forgatta újra az ambiciózus Antoine Fuqua. A legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy teljesen feleslegesen. Hiába sikerült leszerződtetni Jake Gyllenhaalt a kamaradrámára, a túlzások maguk alá temetik a kiglancolt verziót. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
