Sok alkotás engedett már belesni a filmkészítés kulisszái mögé, elég csak a mára klasszikussá érett Trópusi viharra gondolni. A realistább vígjátékok mestere, Judd Apatow most a világjárvány bezártsága felől közelített a témához — ugyanolyan csípősen. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Horrorfilmek kedvelt alaphelyzetét hangszerelte át a Netflix új kamaradrámája. Az ismert milliárdost és fiatal feleségét egy betörő fogadja a minden igényt kielégítő nyaralóban. Az eleinte még viccesnek tűnő események pedig szép lassan elszabadulnak. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A 20. század elején kis túlzással egy aprócska térképen múlt, hogy az amerikaiak ne tegyék rá a kezüket Grönland egy részére. Sok expedíció, fagyhalál és a hó fogságában eltöltött hónap kellett ahhoz, hogy a dánok kerüljenek ki győztesen a vitából. A jég ellen korrekt történelmi mozi a sarkköri jég birodalmából. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jean-Pierre Jeunet-nek, az Amélie csodálatos élete és az Elveszett gyerekek városa rendezőjének új filmje nem lehet olyan rossz, hogy ne utasítsa maga mögé a Netflix középszerét, gondoltam magamban. Ehhez képest a Bigbug igencsak belesimul a nem túl eredeti, nem túl átütő filmek kínálatába. Bár azért minden képkockán ott van Jeunet védjegye. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Robert Harris kémregényéből most nem Polanski forgatott filmet, és ez meg is látszik az 1938-as müncheni konferenciával foglalkozó alkotáson. A feszültséget és a kort ügyesen ábrázoló mű Jeremy Irons alakítása miatt lesz igazán emlékezetes, a többit pedig hozzá lehet olvasni. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minden ízében pompás szatíra Adam McKay sztároktól hemzsegő vígjátéka, amelyben egy üstökös fenyegeti a bolygót és az egész emberiséget. Ám alaposan szemügyre véve a kifigurázott hülyeséget, a Ne nézz fel! igazából kíméletlen dokumentumfilmnek, színes-szagos diagnózisnak felel meg. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Olyan rég forgatott filmet, hogy szinte már el is feledkeztünk a Zongoraleckével egykor még Oscar-díjat is bezsebelő Jane Campionról. Pedig csak erőt gyűjtött. Ahhoz, hogy egy újabb remekléssel lepjen meg minket. A kutya karmai közt ugyanis szinte hibátlan remekmű. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Inkább drámaként, és nem sportfilmként funkcionál jobban Halle Berry első rendezése, amelyben a főszerepet, egy takarítónőként dolgozó egykori ketrecharcost is ő alakítja. A remek színészi játék menti meg a filmet, az képes csak feledtetni a sztori kiszámíthatóságát. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Színes, szagos és pimasz. Tarantinós is lehetne, de nem az. A vadnyugat törvényei szerint a western amolyan kiskátéja: megvan benne minden póz, jelenet és beállítás, amit a műfajban valaha kitaláltak. A végén mégis képes meglepni egy csavarral a rutinba süppedő nézőt. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Matthijs van Heijningen filmje, Az elfelejtett háború okos döntéssel szerényen húzódik meg a nagyívű és ünnepelt Dunkirk árnyékában. Bár a dramaturgiája hasonló, jóval szerényebb eszközökkel éri el, hogy árnyaltan, ám a maga súlya szerint lássuk a Schelde folyóért zajló küzdelmeket. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A hét mesterlövész után a dán minimálthrillert forgatta újra az ambiciózus Antoine Fuqua. A legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy teljesen feleslegesen. Hiába sikerült leszerződtetni Jake Gyllenhaalt a kamaradrámára, a túlzások maguk alá temetik a kiglancolt verziót. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az ellenségemnek sem kívánnék ilyen munkát – ezekkel a szavakkal gratulál az amerikai elnök annak az ügyvédnek, akit azzal bíztak meg, hogy számszerűsítse a 2001. szeptember 11-én bekövetkezett humán veszteséget. Bár adná magát, Sara Colengalo filmje nem lép bele a gondosan elhelyezett csapdákba. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem kell sem gyógyszerészt, sem orvost megkérdezni, az Édes kislányom című gyógyszeripari akciófilm nem okoz senkinek sem nem várt szövődményeket. Az Aquaman sztárjával, Jason Momoával felálló dolgozat azt adja, amit megígér: vért, könnyeket és némi izzadságot. Helyenként szórakoztatóan. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vajon hogyan jobb elbúcsúzni egykori akcióhős ikonként? Utolsó erőnk elfecsérlésével a DVD-k polcain porosodva vagy ironikusan, önmagunkat kifigurázva, összekacsintva a nézővel? Bár a válasz egyértelmű, a baj mégis ott van, hogy Jean-Claude Van Damme számára is már ez a sokadik poénos búcsú. Azért itt-ott nevetni is lehet Az utolsó titkos ügynökön. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Felbolydul a barcelonai alvilág, amikor a Japánból hazatérő Lucero átveszi a családi bizniszt. A spanyol Daniel Benmayor ebből forgatott extrémnek tűnő, valójában csupa nosztalgiával átitatott akciófilmet. A rajongók elrévedve számolhatják a bőségesen hulló halottakat, és felidézhetik a műfaj aranykorát. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
