Ó, nagyon vagyok! És majd leszek! Legalábbis képileg! – mondja magáról az előadás az érkező nézőknek, akiknek feje fölött, az ezüstös vasfüggönyre vetítve, vijjogó sirályok végtelenített hada lebeg perceken át. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Meglehet, két dudás talán tényleg nem fér meg egymás közelében, de a királynőkkel a jelek szerint egészen más a helyzet. Mármint a színpadi és nem történeti királynőkkel. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jókedvű, pörgős a produkció, és magával ragadó az a szüntelenül átváltozó varázslatos világ is, amelyet díszletben-jelmezben a színre álmodott tervezőjük, Kovács Yvette Alida. Teljes a színpadi illúzió, és alkalmas rá, hogy mindenestől elvarázsolja a legkisebbeket. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Katona Éva Göndör László nagymamája, akihez az unoka a pandémia első időszaka alatt beköltözött. Egyrészt azért, hogy segítsen neki a hétköznapi dolgok elvégzésében, másrészt azért, mert egy műalkotás létrehozása közben szerette volna tisztázni a hozzá fűződő viszonyát, a nagymamaképét. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Csiky Gergely után, miatt és helyett írták a Mohácsi testvérek a darabot, írja a színlap, s a friss mű hosszú címe tulajdonképpen egyetlen „Phíjjj!”-t, egy, a galád hősökre vonatkozó, utálkozó alkotói kiköpést takar. Az indulatos véleménynyilvánítás sikerült. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Megnéztem Kocsis Rozi új csecsemőszínházi rendezését, a Ki lakik az asztal alatt? című előadást a Vaskakas Bábszínházban azzal a céllal, hogy írok róla egy kritikát. Az előadást követően újra rájöttem, amire ilyenkor szoktam: fogalmam sincs, hogy kell a legkisebbeknek szóló színházról írni. Végül úgy döntöttem, megkérdezem inkább Kocsis Rozit e speciális színházi műfaj sajátosságairól. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Amikor a felvezető szakasz után felmegy a függöny a szereplők mögött, hogy kezdetét vegye Konsztantyin Trepljov (Major Erik) írói és Nyina Zarecsnaja (Mari Dorottya) színésznői debütálása, akkor azonnal feltűnik, hogy a kreatív erőket ide koncentrálták, ehhez a szabad, független, alternatív performanszhoz. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hernádi Judit és Gálffi László hibátlan ökonómiával, a hatásvadászat csapdáit messze elkerülve hozzák színre figuráikat. Két erős egyéniséget látunk kibontakozni, méghozzá a maguk „fejlődéstörténetével” együtt. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egyszerre evidens választás és istenkísértés Esterházy bármely művéből színházat csinálni – aztán nem egyszer és nem kétszer mégiscsak sikerül, noha épp nem a választás evidens jellege miatt. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sztepptáncoló mennoniták, óriás parfümös üvegből spriccelő varázsital, Martens-bakancsos varázslónő, gigantikus állatfej-maszkok: Richard Jones londoni Alcinájának eklektikus látványvilága messzire repíti a nézőt Händel operájának barokk fantasztikumától. Az elsőre talán abszurd, de mindvégig rendkívül szórakoztató olvasat ügyesen ragadja meg az opera központi konfliktusát a szabadjára engedett érzékiség és a „helyes” szerelem között. GYÁRFÁS ORSOLYA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Van az úgy, hogy egy történet a belőle készült filmadaptáció miatt világhírűvé válik. Olyan is van, hogy egy színház ugyanezt a történetet műsorra tűzi. De mi történik akkor, amikor egyik megtagadja a másikat? Megtörténhet-e ez egyáltalán? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Varsányi Péter a FreeSzFE és a Salzburgi Mozarteum PhD-hallgatójaként doktori kutatása részeként állította színpadra a vitát generáló Népmesebeavató.333 című előadást, ami legközelebb december 12-én, majd január 4-én látható a Trafóban. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Lassan kétszáz éve, hogy megszületett Petőfi. Emiatt rengeteg mű születik majd az elkövetkezendő egy évben azért, hogy lerója tiszteletét az egyik legnagyobb magyar költő és a ’48-as forradalom hősei előtt. E művek legtöbbjének a célkitűzése nagyjából itt meg is áll majd – a sort a székesfehérvári Petőfi rock nyitja. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Én nem tudom, mi ez, de eldöntöttem: nem döntöm el, hogy színház vagy egy upgradelt tárlatvezetés. A Textúra-sorozat új darabja a Magyar Nemzeti Galériában minden esetre jó estét ígér – és az ígéretét be is tartja. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Szikszai Rémusz púderrózsaszín zakóban s kigombolt nyakú, galambkék, puha ingben adja a cég alfahímjét. Olyan erővel van jelen, hogy a tárgyak is kitérnek előle, míg frissen elhalt főnökének túlvilági üzenetét várja. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
