Mielőtt valaki félreérti: itt mindenki dolgozik, ráadásul kőkeményen, kitartóan, megalkuvás nélkül. A régió legfontosabb fesztiválja ma is az 1967-ben alapított belgrádi Bitef. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A PanoDráma társulat a Trafóban mutatja be a Kár, hogy rák című előadását. A csapat egyik tagjával, az előadás dramaturgjával, Hárs Annával beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Keveset játsszák, pedig a Mefistofele című operának nem csak a története, de a zenéje is hátborzongató – a legpozitívabb értelemben. Az Operaházban újra műsorra tűzött 2010-es rendezés ma is nagyot szól, bár Erwin Schrottot Kovalik Balázs és Arrigo Boito kéz a kézben sem tudja kordában tartani. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Puskás Tamás vezette Centrál Színházban bemutatták az évad egyik legjobb és legfontosabb előadását – mondom, miközben még az évad felénél sem tartunk. Chapeau. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Rimini Protokoll leginkább az olyan előadásairól ismert, melyekben a kiválasztott témát az abban jártas szakértőkkel járják körül. Valójában ez azonban csak a csapat által használt egyik színházi forma, előadásaik ennél sokrétűbbek. Alapvető célkitűzésük a színházi keretek állandó megkérdőjelezése és a színház határainak tágítása. Legújabb előadásuk, az All right. Good night. is ilyen. BORONKAY SOMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nádasdy Ádám 2016-ban újrafordította az Isteni színjátékot, s ezzel „megváltoztatta viszonyunkat a vitathatatlanul fontos, ám némiképp megközelíthetetlen remekműhöz” – írja a színlap. És a szöveg most varázsos vizuális eseménnyé válik. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem harcolt, nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Mindjárt másfélszáz éves a Tóth Ede megírása környékén igencsak népszerű, majd a repertoárokról jó időre elpárolgott népszínműve: a Mohácsi testvérek harmadik nekifutásra hazahozták a reciklált történetet. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Magyarországi debütálást, szerepbúcsút és szabadtéri produkciótemetést is láthatott a közönség a Margitszigeten a múlt hétvégén. S nem mellesleg egy (sőt alighanem két) életerős Tosca-előadást is. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
2020 elején mutatkozott be a négy fiatal rendező összefogásával létrejött alkotócsoport, a Narratíva. Hogyan változtak a lehetőségek, szükségszerű-e az átalakulás, beszélhetünk-e még a kollektíváról az elmúlt időszak történései után? Hegymegi Mátét kérdeztük. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Simon Boccanegra nincs, Plácido Domingo viszont van – és ennek örülni kell. Az utóbbi fél évszázad legmeghatározóbb operaénekese baritonként kezdte pályáját, s most az Operaház színpadán is ebben a hangfekvésben debütált. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tudom, hogy demerung hajnalban is, alkonyatkor is van, mégis úgy döntöttem, mert a rendezők is úgy döntöttek, hogy a Narratíva Csehov-előadásának címe az alkonyati demerungot idézi. Mint Wagner az istenek kapcsán. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A grandiózus látványról és a kiemelkedő énekhangokról marad emlékezetes a Magyar Állami Operaház 2022-es újranyitásának első operapremierje. A Hunyadi László új, ügyetlen rendezését azonban a feszes dirigálás sem tudja életben tartani. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bizarr módon leltározza saját életeseményeit, leszámol illúziókkal, gúnyosan mondja ki, amit mások elhallgatnak, miközben minden zenei pillanatot kihasznál a zenei vezető, Kákonyi Árpád segítségével. A T’N’D új bemutató az Örkény Színházban. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Mindenki egyszerre kiabál, jönnek gyors egymásutánban a pálinkakörök, aztán az otromba vidéki sztereotípiák és a „népies” giccs mögött lassan kibontakozik a magát gyerekszerepben tartó falu igazi története. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez