A RÉV Színház a fő profiljának tekinthető komplex színházi nevelési előadások létrehozása mellett évek óta készít hagyományosabb színházi produkciókat is. A klasszikusok feldolgozásától a monodrámán át az improvizációkból összeálló előadásokig széles palettán dolgoznak. A formai kísérletezésnek ezúttal még elrugaszkodottabb megvalósulására törekedtek. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Theodórosz Terzopulosz évtizedek óta keresi-kutatja a színház ősi rítusát, szeretné a színen megmutatni a Dionüszosz eksztatikus kultuszában gyökerező kiindulópontot, ahonnan a színházi műfajok és formák erednek. Ehhez kínálkozó anyagnak gondolja Euripidész Bakkhánsnőkjét, az egyetlen fennmaradt görög tragédiát, amelyben a színház istene, Dionüszosz szereplőként is fellép. KARSAI GYÖRGY ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
A Szentendrei Teátrum műsora nem is lehetne szélesebb: zenés, táncos, próza, kőszínház, független, saját és koprodukció, Nyílt Fórum, kortárs táncfesztivál, barokk zene. Lőrinczy György előadóművészeti ügyvezetővel beszélgettünk. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” - de azért semmiképp se feledd, hol az ESC billentyű... OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Radnóti Színház több halasztás után, végül májusban mutatta be Szophoklész Antigonéját Porogi Dorka rendezésében. A kérdés csak az, hogy mit kezd ma egy kortárs színház az antik tragédiával. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Soha ennyi programot nem kínált még az Újszegedi Szabadtéri Színpad, mint idén nyáron, amikor június 22. és augusztus 20. között a zenés műfajoké lesz a főszerep: négy színházi produkcióra és öt koncertre várják a szervezők a közönséget. HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA. Tovább a cikkhez
Különös, hogy Jézus és Mária utolsó találkozása az életben ezúttal mennyire hektikusnak hat: két zaklatott, ideges, szeretetlennek látszó ember duettje. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ahhoz, hogy „a báb mindenkié” legyen, már a legkisebb korban el lehet kötelezni a gyermekeket a forma iránt. Ehhez pedig olyan eladásokra van szükség, amelyek ismerik a saját közönségüket és tudják, mik azok az eszközök, amelyektől gyermeknek és felnőttnek egyaránt élvezhető lesz a színházi élmény. A Harlekin Bábszínház Boribonja egy generációs élményt tovább éltetve igyekszik ezen elvárásoknak megfelelni. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Leja Jurišić és Marko Mandić Semira Osmanagić írónővel, illetve Bojan Jablanovec rendezővel készítették a Together című előadást. A Pekinpah, a Via Negativa produkciójához a Tavaszi Fesztiválon a MU Színházban volt szerencsénk. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kiterjedt kutatásra épülő, információgazdag, terjedelmes, de nem éppen olvasóbarát kötet készült a Szentendrei Teátrum fél évszázadáról. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Fehér nyuszi, vörös nyuszi előadás címe ma már ismerősen csenghet a hazai nézők számára. Az előadásnak nincs rendezője, nincs próbája, nincs díszlete vagy jelmeze. A színész a szöveget helyben, a nézők előtt kapja kézhez. Egy színész életében csak egyetlenegyszer adhatja elő a darabot, így minden egyes este egyedi és megismételhetetlen alkalom. LEVKO ESZTELLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Koitusz szigetén járunk, a talán nem is annyira távoli jövőben. Az alfákat megölték, a bétákat átnevelték. Az omegák, vagyis a régi rendszer „vesztesei” uralkodnak, élükön Henrikkel, a kiherélt alfával. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Szegedi Nemzeti Színházban látható Mária országa hiába dolgozik kiváló szöveggel, látvánnyal és színészekkel, a hatalmasságok pitiánerségében csak a komédiát mutatja fel, a tragédiát nem. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor megérkezünk az „esernyős utcába” – a TESZT tán legfontosabb emblémája ez, a színes esernyők a fejünk felett –, tudjuk, mire számíthatunk. Az eurorégiós találkozó műsorát ugyanis válogatják – a hazai agyondotált fesztiválokat nem feltétlenül –, vagyis vagy jó, vagy kevésbé jó, de mindenképp érdekes produkciók várnak ránk. CSÁKI JUDIT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Tündérkirálynő és tündérszolgája összecsövezve úgy hatnak, mint egy Laokoón-csoport, amelyet racionalizálás címén leépített a cégvezetés. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
