Járókelőkből titkos voyeurökké és beazonosítható nézőkké válunk, ahogyan a szöveggé alakuló városban egy pillanatra megállítjuk a nyüzsgést, hogy sajátos perspektívából vegyük észleljük az elénk táruló társadalmi panorámát. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Túl bohóctréfán, Avataron, lételméleti artistaszámon és Tóth Mancin a kecskeméti Cirkuszhercegnő-előadásban még Kálmán Imre operettjének is jutott hely. Majdnem minden túl sok itt, de az egész mégis meglepően jól működik. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ó, nagyon vagyok! És majd leszek! Legalábbis képileg! – mondja magáról az előadás az érkező nézőknek, akiknek feje fölött, az ezüstös vasfüggönyre vetítve, vijjogó sirályok végtelenített hada lebeg perceken át. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az átpolitizálódott magyar színpadokon egyre kevesebbszer találkozni merész, szókimondó, totális színházzal. Az alkotók inkább csak utalásokban és a nézőkkel való összekacsintásokban végeznek partizánmunkát. De vajon tényleg csak ennyit engedhetnek meg maguknak a magyar színpadokon dolgozók? HORNOK MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Szegedi Nemzeti Színházban a Leonce és Lénát Závada Péter átiratában, Subicz Gábor zenéjével, Barnák László rendezésében láthatjuk, és bár az előadásban jobbnál jobb ötletek és alakítások sorjáznak, mégsem világos, hogy jutunk el a harsány komédiából az erőteljes fináléig. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ahol a szolgálat nemes feladatára gondolna az ember (hogy újra van jó minőségű, aktuális Shakespeare-ünk, Danténk), ott Nádasdy a szolgáltatásra fordítja a szót, sőt ami a színműveket illeti, egyenesen a színházak kiszolgálására. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kedvenc szerepei közé sorolja a Vaskakas Bábszínház Vuk-produkciójában Karakot Győr Kossuth-díjas bariton legendája, a 88 éves Bede-Fazekas Csaba, aki hosszú pályáján szinte minden színpadi műfajban sikert aratott. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Tudom, hogy demerung hajnalban is, alkonyatkor is van, mégis úgy döntöttem, mert a rendezők is úgy döntöttek, hogy a Narratíva Csehov-előadásának címe az alkonyati demerungot idézi. Mint Wagner az istenek kapcsán. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Újra a Trafó vendége a kortárs világszínház egyik legsokoldalúbb alkotója, a Belgiumban élő olasz művész, Claudio Stellato. Nem szereti a szűk skatulyákat, és nem is igen lehet eldönteni, hogy színházcsináló, artista vagy performer. Work című munkája alapján leginkább mesterember. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A dalestek hang és egyéniség kapcsolatára építő hatásmechanizmusát ezúttal ne elemezzük, maradjunk a Winterreise különböző színpadi feldolgozásainál. Leszögezhetjük, hogy ezek közül csak azok működnek, amelyekben az előadó, miközben a létfájdalomban egyre mélyebbre süllyed, vagy hideg szívvel és ésszel, vagy játékos iróniával, de minden körülmények között kívülről is képes önmagát figyelni. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nádasdy Ádám 2016-ban újrafordította az Isteni színjátékot, s ezzel „megváltoztatta viszonyunkat a vitathatatlanul fontos, ám némiképp megközelíthetetlen remekműhöz” – írja a színlap. És a szöveg most varázsos vizuális eseménnyé válik. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Szédülés előtt görcsös, brutális fejfájás szorítja össze hátul a koponyám. […] Az agydaganatnak hármas klasszikus tünetcsoportja van, amire a diagnózis épül: fejfájás, szédüléses hányás, papillitis” – konstatálja Scherer Péter Karinthyja, aki a brutális fájdalmat próbálja meg érzékelhetővé tenni mindazok számára, akik vele együtt utazzák körül azt a bizonyos koponyát. Utazás van, de brutalitás már kevésbé. DARVAY BOTOND ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A brémai premier után február 11-én és 12-én a Trafó közönsége is láthatja Hód Adrienn és Molnár Csaba rendhagyó testekre komponált kortárstánc-koreográfiáját, a Harmoniát. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Van a Stúdió K Színház friss, elevenbe vágó, szellemes Tigris-előadásának egy-két olyan pillanata, amikor megáll a kés a levegőben. De úgy áll meg, hogy közben sebet is ejt, és tompa fájdalmat okoz az odaadó nézőnek. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szögezzük le villámgyorsan, amit már a színlap figyelmes olvasója észlel: ez a Tartuffe nem az a Tartuffe. Na de akkor melyik? Teszi fel jogosan a kérdést a nevetés közben a könnyeit törölgető néző. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
