Két évvel az eredetileg tervezett időpont után végre a Trafó színpadán a kanadai kortárs táncszcéna figyelemre méltó csapata, a Compagnie Catherine Gaudet. A társulat vezetőjével arról is beszélgettünk, miért halványodik el bennünk a csodálatos. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Sartre-ba oltott stand-up sok zenével – a Vilmányi Benett által írt, játszott és rendezett produkcióról már megnézése előtt is sejthető, hogy nem próbálja szigorú műfaji keretek közé szorítani magát. A megnézése után pedig az is nyilvánvalóvá válik, hogy – noha folyamatosan el-eljátszik különböző formákkal és műfaji lehetőségekkel – igazi tétjét az ezeket a kereteket szétfeszítő színpadi személyesség érvényesítése jelenti. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Sirály kínálja magát tételdrámaként: generációk és/vagy tehetség témakörében a rendezőnek döntenie kell. A számos vagy inkább számtalan megtekintett előadás alapján gondolom így – és akkor mostantól, Székely Kriszta rendezését látva másképp is gondolom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vinnai András magyar valóságba öltött norvégmintás leteremtéstörténetét Szabó Zoltán vitte színre a TÁP Színház lelkes kis csapatával. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Merész vállalkozás monodrámaként színre vinni Dante Isteni színjátékából a Poklot, mivel a mai nézőből hiányzik az a kultúrtörténeti tudás, ami a szerző kortársai számára természetes volt. A szöveg nagy koncentrációt igényel akkor is, ha Nádasdy Ádám fordítása mai nyelven szólal meg. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Harlekin Bábszínház Túl a Maszat-hegyen című bemutatója arra bizonyíték, hogy a Varró Dániel gyerekkönyvéből írt Presser-musical 17 évvel az ősbemutatója után is nagyszerűen működik. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
2021. november 15-én mély jelentéssel bíró helyszínen adták elő a hagyományos japán nó-játék két fontos darabját Hirosimában. Az ikonikus Atombomba-dómmal a háttérben az előadások felidézték a világtörténelem egyik legsötétebb időszakát, és bizonyítékul szolgáltak a művészet évszázados katasztrófákat is túlélő erejére. CSEH DÁVID ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Üdítő látni, amikor egy színházi kezdeményezés az érdeklődő fiatalokat nem kötött művészi szándék megvalósítására szeretné használni, hanem egyedi élményt, közös alkotáson keresztüli ismeretszerzést kíván nyújtani. A Személyes Történelem Produkció már negyedik éve kívánja ez utóbbi célt megvalósítani. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Másfélórás önvallomás, egy korosodó üzletember felmentést kereső, kényszeres, már-már gyerekes szövegelése. Végtelenül közhelyes egy történet, röhejesen tragikus egy életút, amelynek jelen stációjánál ott a tétova kérdés: mi az élet célja? Mivel nem életvégi a számvetés, talán még van esély másképpen csinálni. KÓNYA RITA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Nem járul hozzá lelki kultúránk elmélyítéséhez.” – írta a Farsangi lakodalom 1924-es ősbemutatójáról Tóth Aladár zenetörténész-kritikus, és ezen mondatával ma sem lehet igazán vitába szállni. A szöveg és a zene eleve nem kiemelkedő, s ráadásul majd’ száz évvel később Almási-Tóth András úgy döntött, hogy az elfeledett vígoperában még önnönmagát is kifejezi. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mi történik, ha az ember nem azt az életet éli, ami neki való? Ez izgatta Maros Andrást transzgenerációs mintákról is mesélő új darabja, a Redőny írásakor. Az ősbemutatót február 25-én tartotta az Orlai Produkció a Hatszín Teátrumban. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az Átrium nézőterén ülve egy amerikai kisváros képviselőtestületének munkájába nyerünk bepillantást. A humoros felvezetés egy pillanat alatt válik véresen komollyá, a kérdés csupán az, hogy vajon egy óra tiszta szórakozás után elérhetünk-e igazi mélységeket? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Öt novella, öt etűd. Különállók, mégis egységet alkotnak. Összeköti őket a zene, a mozgáskép és mindenekelőtt a száz évvel ezelőtt született szűkszavú írások modernsége. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Frankenstein-történet olyan, mint egy fraktál, mindig újabb dimenziója nyílik ki – mondja Keresztes Tamás, aki Ellinger Edina meghívására egy bátran kísérletező produkcióval mutatkozik be rendezőként február 25-én a Budapest Bábszínház Ország Lili Stúdiójában. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Vannak történetek, amiknek nem tud jó vége lenni, menet közben akármennyire is ennek drukkolunk. Maros András Redőnye rá is cáfol a tézisre meg nem is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
