Bár regionális színházi fesztiválok programja alapján kétséges azt állítani, hogy a szlovén színház él és virul, az idei Desiré programja tovább erősítette bennem ezt az évek óta dédelgetett elképzelést. Máshol is születnek persze figyelemre méltó előadások – ezért fontos platform ez a kicsi, ügyes fesztivál. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Nagyalakú, súlyos, impozáns és tartalmas, de nem éppen olvasóbarát évfordulós kötet született a „progresszív, szabad, underground, radikális, kísérleti, független, kortás, közösségi” művészek ikonikus befogadó színházáról. NÁNAY ISTVÁN RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Igazán hangulatos a Kályha Kati című előadás első felvonása. Kocsma, kályha, kedves kocsmáros, szórakoztató buffo-páros (nem énekelnek ugyan), jövés-menés, tablóféleség. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szatmárnémetiben rendezték tavaly novemberben a romániai kisebbségek – magyarok, németek, zsidók és romák – találkozási helyszínéül szolgáló 10. Interetnikai Színházi Fesztivált. Nagyváradról Az öreg hölgy látogatása, Székelyudvarhelyről a Leenane szépe került a programba. PUROSZ LEONIDASZ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Történelmet ír a kecskeméti Ciróka: az egyik legfontosabb vidéki bábszínház három évtizedes fennállásának első saját felnőtt előadása eljátszik a gondolattal, hogy mi lett volna, ha. És közben azt is megtanuljuk, hogy magyarnak lenni a legjobb dolog a világon. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szabó Attila átdolgozásában a Fehérlófia című előadás az eredeti történetet csupán keretként használja, s gazdag népmesei referenciákkal összefércelt mesemontázst hoz létre. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Miskolci Nemzeti Színház előadása Thomas Bernhard által késztet önvizsgálatra minden színházcsinálót és színháznézőt. A ráismerésben nincs öröm. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mivel ma, a gyerekek számára kevésbé élő és nehezebben értelmezhető nyelvi forma a líra, ezért kizárólag versekből előadást készíteni meglehetősen kockázatos vállalkozás. És éppen ez az oka annak is, hogy rettentő fontos ilyen előadásokat létrehozni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hagytam időt magamnak, hogy kissé kihűljön bennem ennek az előadásnak az emléke, de még most is úgy érzem, ennek az egyetlen órának nagyobb teátrális ereje és indulati tömege van, mint sok más nagyszínházi produkciónak. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azon gondolkodom - immár hetek óta, amióta egyre csak készülök megírni ezt a kritikát, de már a klaviatúra láttán is találok valami más, halaszthatatlan csinálnivalót –, hogy miért unatkoztam én ezen az előadáson. A Hedda Gableren, a Katonában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fodor Tamás nyolcvanadik születésnapjára a szakmától és a közönségtől Független Kossuth-díjat kapott. A széleskörű, demokratikus, politikai osztogatásoktól, lekenyerezésektől teljességgel mentes, viszont őszinte és forró szeretettel övezett elismerés átadására a Szkénében került sor, egy izzó hangulatú estén. RADNÓTI SÁNDOR LAUDÁCIÓJA. Tovább a cikkhez
Nem muszáj, hogy legyen követhető sztori, főhős, akivel azonosulni lehet – ezek hiányában még lehet pompás egy előadás. Legutóbb például a Melancholy Rooms volt ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A találkozásunk napján a szerzői oldalon megjelent egy bejegyzés „Mohács megvan! Elkészült végre a Mohács-dráma, amivel hónapok óta nyomasztok mindenkit”. Remélem – mondja Szálinger Balázs az interjúban –, hogy aki mostanában látott, nem gondolja, hogy ilyen vagyok, csak nagyon sürgetett a határidő. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Igazi francia barokk ritkaságot élvezhetett a közönség a MÜPA régizene-fesztiváljának március 13-i eseményén. MALINA JÁNOS CIKKE. Tovább a cikkhez
A Szegedi Nemzeti Színházban látható Mária országa hiába dolgozik kiváló szöveggel, látvánnyal és színészekkel, a hatalmasságok pitiánerségében csak a komédiát mutatja fel, a tragédiát nem. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
