Kényes vállalkozás Saint-Exupéry A kis hercegéhez nyúlni. Egymásnak ellentmondó elvárások tömkelege vár egy-egy adaptációt. Szerencsére Varsányi Péter és csapata nem félt a kihívásoktól, és olyan verzióját hozták létre a nagy klasszikusnak, ami friss és eredeti látásmóddal nyúl az alapanyaghoz, észben tartva a mai gyerek és felnőtt nézők igényeit. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Ráday utca idén már hat független színháznak ad otthont, amelyek mellett képzőművészeti galériákat és sokszínű gasztronómiai világok sorát fedezhetjük fel. Az intézmények közös minifesztivállal indították a Kultucca új éráját. KERTVÉLLESY ANDRÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Őszinteségével, frissességével mellbevágó a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2020-ban végzett Márfi Márk önreflexív szakdolgozatából született Telik – egy óra az életedből című egyszemélyes előadása, amit a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban láthat a közönség. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Van egy történet, amit minden győri kisgyerek nagyon jól ismer. Elmondják neki otthon, az oviban és az általános iskolában is. Ez A vaskakas legendája. Győrben különben több dolog viseli a Vaskakas nevet, de ezek közül a legfontosabb egyértelműen a bábszínház. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor Kost kisasszony, ez a keményen dolgozó altesti munkás bemutatja a társaságnak frissen szerzett vőlegényét, a kissé bárgyú, nem éppen szavakész fiatalembert, Heinrich Himmlert, gondolhatunk, amire akarunk. Szabadság van. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hoffer Károly a Budapest Bábszínház alapembere: játszik, rendez, bábokat tervez, nem csak anyaszínházában. Új előadása, a Kisrigók érzékeny mese az örökbefogadásról. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A bemutató egészén látszik a fehérvári társulat ereje, s külön méltánylandó az a kollektív munka, amelyet a színészek az előadás létrehozásába fektetnek. Nyilvánvaló, hogy a Tragédia folytatásának megszületése mind a vállalást, mind a szakmai színvonalat tekintve fontos esemény. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A világjárvány miatt az idén megrendezett BITEF – mint annyi más sorozatesemény – dupla kiadás lett. Talán nem véletlen, hogy a 2020-2021-es, azaz 54/55. fesztivál középpontjába nem kevésbé globális ügy, mint a klímaváltozás került. UPOR LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Lényegében hírszínházi esemény ez a Vári Bertalan által koreografált, Alföldi Róbert által rendezett, s a Varidance Társulattal együttműködésben létrejött produkció. Először bizonytalankodik, aztán fölébred tőle az ember. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Üres térben hat színész meg különböző méretű és alakú falapok sokasága. Ezek együtt a „szereplői” Horváth Csaba bravúros, lefojtott érzelmekkel és indulatokkal teli rendezésének. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tasnádi István író és Tengely Gábor rendező szerencsére egyaránt kritikusan viszonyul a mítoszhoz, ezért aztán a Héraklész-küldetés fedőnév alatt minimum két történetet mesélnek el a Budapest Bábszínház nagyszabású produkciójában. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Danyiil Harmsz orosz író 36 évesen, 1942. február 2-án, a blokád alatt álló Leningrád börtönének pszichiátriáján éhen halt. Ez nem idézet egy abszurd novellából, hanem így kezdi Ménes Attila az Ex-Symposiumba írt rövid, megemlékező cikkét Danyiil Harmszról. Az orosz abszurd irodalom egyik legfontosabb alakjának halála legalább olyan abszurd, mint amilyen írói életműve. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Néha az ember meg kell bízzon a tapasztalatában, az intuíciójában és a felfogóképességében, és nekifutásból kell ugrania” Terry Pratchett szavait idézően visszhangzik az Oktogon a SzínMűHely Alapítvány fiatal alkotóinak lába alatt. KERTVÉLLESY ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Terék Anna Csönd című darabja – amit a társszerző, Molnár G. Nóra rendezésében október 25-én mutatnak be a Trafóklubban – arról szól, hogy egy jól funkcionáló család a kezeletlen háborús traumák miatt hogyan hullik szét. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Párhuzamokat, megfeleltetéseket fel lehet fedezni, ha nagyon akarunk, de lényegét tekintve nem sok szűrődött át Virginia Woolf Orlandójából a Dollár Papa Gyermekei erotikus filmelőadásába. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
