Gardenö Klaudia és Komán Attila a pandémia és az egykori SZFE megsemmisítése alatt lettek pályakezdők. Elismerésre méltó az alkotni, megmutatkozni vágyás, az önmenedzselés, amivel megtalálták egyéni és közös útjukat, hogy megjelenjenek a világban. Nem volt egyértelmű az út, ami a Vígszínházba vezette őket, a független létből érkeztek a kőszínházba. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hit, becsület, erkölcs, szellem, szerelem, haza, család; milyen nemes, fontos, időt álló fogalmak ezek. És mennyire könnyű elhasználni őket a semmire. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagyszabású művészeti akció egyik állomása volt február utolsó estéjén a Magyar Zene Háza. De mielőtt rátérnék a műsorszámok ismertetésére, szót kell ejtenem a Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művészeti vezetésével működő Fesztivál Akadémia Budapest aktuális tevékenységéről. GABNAI KATALIN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az amerikai Gabby Pepito sztoriját 2021 nyarán úgy követték százmilliók világszerte, mint egy true crime sorozatot. A történetből Bódi Zsófia, Horváth Panna és Georgita Máté Dezső Túlságosan vékony falak címmel készített előadást, melynek premierjét március 17-én tartják a Trafóban. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„A négy, végig meztelen, egymáshoz finomabb és kevésbé finom módon viszonyuló férfiszereplő testbeszéddel és hangokkal érintkezik egymással, mozgásuk, viselkedésük ketrecbe zárt majmok világát idézi. Tetteik, meg-megszakadó, ismétlődő játszmasorozatuk egyszerre lehetne sűrítménye hétköznapi nexusainknak, cselekvéseinknek, világeseményeknek.” PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Valóban létezik az Arany Sziget? Merre található? Ez alkalommal Japán vizein. Igen, létezik. És nem először. Többször létezett már (és még fog is) csillagjaink és katasztrófáink hosszú krónikája során... A Szigetre megyünk, ami száműzetésnek tűnhet, ám valójában menedék és újrakezdés.” HORVÁTH PATRÍCIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az epikus történetekben mindig vannak kiemelkedő riválisok. Akhilleusz és Hektor, Zrínyi és Szulimán, Capulet és Montague, hogy csak a kötelező olvasmányokat idézzük. Sokáig úgy képzeltem, hogy a magyarországi színházi nevelés történetében ilyen a Káva és a Kerekasztal. Aztán létrehoztak egy közös produkciót, ami felülírta ezt a mítoszt. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházat járjuk körbe belülről, Fehér Balázs Benő az Ármány vs. Szerelem rendezésében. Lebontás, újjáépítés és szépítés előtt. Grandiózus tereket, folyosókat és levágott zegzugokat látunk. KÓSA-SZIGETY ZSÓFIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ez a Dekameron nem az a Dekameron, siet leszögezni azonnal a Budapest Bábszínház új bemutatójával kapcsolatban a rendező Szikszai Rémusz, aki azt is elárulta, miért jó valahai mat-fiz szakosként élete eddigi legnagyobb projektjét rendezni. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Ne akarjunk túl sokat, ne akarjunk mindent! Elégedjünk meg azzal, hogy a Revizor bőségesen mazsoláz a Lessing-napok előadásaiból, és még így is majdnem reménytelen a hamburgi fesztiválról hű panorámát festeni. De hát addig jó, nem igaz? UPOR LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
„Azt mondod, meghalok?” – kérdi az őrmester az őt mustráló Kurázsitól. Szembesülve az előadással, a néző is felteszi magában a kérdést. Azt mondod, csúnya vége lesz? Mert tehetetlenek vagyunk? Hát, nagyon úgy néz ki. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bartis Attila A vége című nagyregényéből a Radnóti Színház számára Mikó Csaba írt darabot, melynek bemutatóját Nagy Péter István rendezésében, ígéretes szereposztással március 5-én tartják. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Húsz év működés után a Tünet Együttes megszűnik: az alapító-társulatvezető Szabó Rékával árnyalatlan kijelentésekről, a döntési mechanizmusok átláthatatlanságáról, és arról is beszéltünk, hogy mitől könnyebbült meg a búcsúlevél nyilvánosságra hozatala után. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Nem csak a húszéveseké a világ – tanúsítják a Macskajáték intenzív érzelmi életet élő főszereplői Szegeden. Novák Eszter Fekete Gizi parádés jutalomjátékával kacagtatóan és szívmelengetően állította színpadra Örkény groteszk tragikomédiáját a Kisszínházban. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Előfordul, hogy a kritikust a szakmai tudásnál-érdeklődésnél mélyebben érinti meg egy előadás; ilyenkor eldöntendő, hogy ellép-e a feladattól, vagy vállalja a személyes többlet-érintettséget, és éppen beleáll. Ez utóbbit választottam. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
