„Mekkora dudája van!” – zendül fel gong helyett egy rap-ritmusban átszabott népi rigmus. Szókimondó, vaskos bolondozásra is felkészül a néző. Erre utal a harcra kész nemi szervekből kreált szürreális festmény is a vásári paravánon. Buja növényzet helyett miért szikkadt sivatag a kép háttere - ekkor még nem világos. TEGYI ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem éppen drámai alkat a magyar. Az indokok között kedvtelve idézzük a 19. századi gyökerek hiányát: Vörösmarty, Madách és Katona egy-egy játszhatatlannak mondott művével kimerül nemzeti drámairodalmunk. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
A hazai kritikaírást is szokatlan feladat elé állította a nagy port kavart kaposvári előadás, a Mohácsi-testvérek tiszteletlen tisztelgése 1956 előtt. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
Forgóajtón át jutunk a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Súdiójának apró nézőterére - „egyesével tessenek, mert beszorulnak!” -, amely erre az estére blues-kocsmává alakult, asztalokkal, bárpulttal, a komplett zenekarnak felállított dobogóval, sőt, galériával. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Téli vasárnapok bearanyozója a Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború a Stúdió K-ban: gyerekekkel és gyerekek nélkül, párban, barátokkal, vasárnapi szülőként – vagy magányosan, mintegy antidepresszánsként alkalmazva – egyaránt élményszámba megy. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lehet-e időjárás- és helyszínváltásokra épülő, bizarr díszletek közt játszódó, nagy apparátust kívánó kultmusicalt zsebkendőnyi helyen, hatásvadász effektek nélkül játszani? A kérdés költői, mert bármit lehet. Ami nem mindegy, az ennek a bárminek a hogyanja. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Csak egy őrültnek juthat eszébe színre vinni ezt a több idősíkon játszódó, rengeteg szereplőt mozgató, cselekményben, filozófiában egyaránt bonyolult regényt – vélhetné a felületes szemlélő. Ám a végén azt gondolhatja, „őrültség” tán, de van benne rendszer. Talán több is. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A téma: a szabadság. Drámafoglalkozás hetedikeseknek, Csontketrec címmel (szép, segítő szó azoknak, akik majd belegondolnak ebbe). Egy tipikus élethelyzet közös megbeszélését jelenetek követik – ez már színház. PROICS LILLA CIKKE. Tovább a cikkhez
Barokk feketébe öltöztetett húsportrék függenek a falon Gergye Krisztián tárlatán. Ágens Kúrós verseit köti bőrbe, majd küldi kéjes éji táncba a rendező-koreográfus: a fülledt és sajgó sorok a női test és szexus költeményét üvöltik, suttogják el a közönségnek. Az Édes szívem, ribanc vagy ködfüstös kiállítócsarnokában a múlt szerelmei és aktusai vallanak kavarogva. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ödön von Horváth 1929-ből keltezett, s manapság kevéssé kultivált fanyar darabját állította színpadra a Katona József Színház Ascher Tamás rendezésében. A virtigli válságtermék nett előadásban került a közönség elé, csak épp eredeti műfaját cserélte el: bohózatként elbeszélt szatírából könnyed burleszkké alakult. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A test beszél, a lélek némán üvölt, az arc maszkká válik. Hét női test - a GK Impersonators és a Közép-Európa Táncszínház táncosai - lényegül mitikus lénnyé a Mu Színház színpadán. Gergye Krisztián biztos testtudattal vezet a tudattalan bizonytalan világában. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
1949-ben az Operettszínház gazdasági osztályának kérésére a Színházi Főosztály engedélyezi, hogy Hadics Lászlónak télikabátot vásároljanak 800 forint értékben. Boldog idők? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A gyermeklélek mélyén kavargó vágyörvényt tornadresszbe szorítja a valóság. A gimnasztika a létért folyik. A tornatermi sterilitás és az izzadságos hajsza áthatja az előadást. Túlontúl magabiztos, mégis lenyűgöző vállalkozás Horváth Csaba költői tinédzsereposza. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tárgyilagos színháztörténetnek álcázott visszaemlékezés-kötetet nyújtott át Nánay István kritikus és az Alexandra Kiadó az Egyetemi Színpad félévszázados születésnapjára. A fikciógyártó (színház)történész örök dilemmáját Nánay bravúrosan oldja meg: látszólag levéltárban ellenőrizhető adatok hosszú sorát adja, ám a szigorú rendben megírt fejezetek olvastán kibontakozik egy korszak, és meghatározó intézményének markáns portréja. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A nyaktiló működésére emlékeztető gesztusok sűrűn térnek vissza az előadás mozgásvilágában. Pak-pak: karikázva vagdalják a jégcsapretket, sss-sss: erős mozdulattal szelik a kenyeret, sitty-sutty: kézfej metszi a levegőt. Guillotine-elvű világ - társalgóra, büfére méretezve. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
