A negyven éve keletkezett Vatzlav felettébb ritka vendég színpadjainkon. Kérdezhetnénk is, hogy miért. Már legalábbis akkor, ha a lendületét alig vesztő magyar Mrożek-recepció felől közelítünk. Más nézőpontból viszont az a kérdés, miért játsszunk még egyáltalán Mrożeket? URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Alkotó ember számára közismert mítoszhoz nyúlni veszélyes és kézenfekvő vállalkozás. Kockázatos, mert bárki mondhatja a még oly egyéni értelmezésre is, hogy láttunk már ilyet. Mégis evidens, hiszen nem kell tekintettel lenni az előképekre, szárnyalhat a fantázia. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
Amikor a Trepljovot játszó Balázs Zoltán a végső nagyjelenetben már-már egy orosz Mokány Berci szenvedélyével a fejére zúdít egy kancsó vizet, és ott áll a nagy érzeményektől csöpögő fejjel, a Recenzens azt gondolta, ennél mélyebbre már nem süllyedhet a Szász János rendezte előadás. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Betöltötte tizedik születésnapját az Elek Dóra vezette Baltazár Színház, az egyetlen, értelmi sérült színészekből álló, hivatásos hazai társulat. Az évfordulót a Tavaszi Fesztiválon debütáló Kőválasszal ünneplik. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A halott Buoso Donatinak felkötik az állát, a miénk viszont leesik. A kolozsváriak produkciója nyíltszíni csoda, minden ízében kidolgozott dévaj mulatság, s ami a legmeglepőbb: Purcărete rendezése meg sem kísérli maga alá teperni Puccini egyfelvonásosát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Puccini Edgarja után újabb láthatatlan opera a Tavaszi Fesztivál programjában: Hans Pfitznernek a Németországon kívül ritkán játszott, látszólag Palestrináról szóló zenedrámáját a szórólap szerint Kovalik Balázs szcenírozott koncertként prezentálta a Műpában. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Tháliában Kamilla-Karamella bohócmama Alíz néni jótanácsaival és finom sütivel tömi a kiskorú nézőket. A szereposztás mindig más, hiszen a bátor gyerekek az első sorba ülhetnek, hátha közülük kerül ki az aznapi kiválasztott, régi kis Ida vagy régi kis Ferenc. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az őrületnek is megvan ám a rendszere, legalábbis Ginette Laurin 1992-es koreográfiájában biztosan. A Fehér szoba szürreális kísértetkastélyában suttogások és sikolyok visszhangoznak, karaktercipők kopognak, balettcipők suhannak. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Wagner ájtatos ünnepi színjátékát Mikó András rendezésében 1983-ban mutatták be az Erkel Színházban, vagyis az előadás éppen huszonöt éves. Ez valószínűtlen, amint az is, hogy voltaképpen még mindig működőképes. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
François Mauriac 1923-ban tette közzé beteges érzelmektől fűtött antihőseiről szóló, önéletrajzi gyökerű, kegyetlen meséjét. 1978-ban a zeneakadémista Tihanyi László elkészítette, majd asztalfiókjára hagyományozta a rajongó gyűlölet első, operává növelt változatát. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szerintem nincs az a remekmű, amelynek bármiféle hozzányúlás csak árthat: hozzányúlása válogatja. Na jó, a Milói Vénusznak ne ragasszák vissza a karjait… Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjét láttam. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Katona Macbeth-előadásában a legrövidebb Shakespeare-tragédia nem kapkod levegő után a ráerőltetett koncepció szorításában. Zsámbéki Gábor "csupán" elemezte a drámát, majd visszafogottan, mégis határozott olvasattal a birtokában színpadra állította. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ezt a színjátékot valóban csak késő este szabad kezdeni. Még jobb lenne éjfél után. S ha a rendezés a dermesztő emberi szorongás kábító injekcióját is beledöfné az előadásba, eredeti és érdekes helyett megdöbbentő és emlékezetes lenne a bemutató. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás ikonja az a kép, amelyben számosan hajtják fejüket Mészáros Piroska ölébe, odafönt a keskeny platón, és a világítás a keletkezett fürtszerű építményt emeli ki. Egy végzős egyetemi színészosztály nagyjából-egészéből összeborul. Weöres Sándor Octopus, avagy Szent György és a Sárkány históriája című darabját játsszák. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kissé erőltetett hivatkozással, az európai bemutató 50. évfordulójának ürügyén került most elénk Bernstein ötvenegy esztendős zenés színpadi örökéltűje. De hát mióta kell indok a West Side Story elővezetéséhez? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
