Tiszteletet érdemlő és nyaktörő vállalkozás. Az Élőkép Társulat derekasan és invenciózusan küzd a lehetetlennel, Psychotechnikum-előadása több, mint tisztelgő gesztus az ellentmondásosságában is kiemelkedő alkotó, a húsz éve halott Bódy Gábor emléke előtt. NÁNAY ISTVÁN CIKKE. Tovább a cikkhez
Nő – Leves, Szeretet, Tavaszi föld, Zene – Bor, Mondat, Kávé – Férfibarátság, Gyermek, Álom. Cserék: Isten, Szabadság, Szerelmeskedés. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bár Karinthy nem szerette Adyt, mégis e csodálatos sor adhatja az író feleségeiről szóló színházi este summáját. Az előadásban Györgyi Anna, Ónodi Eszter és Lengyel Ferenc lépett föl. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A címben szereplő mondat a Mara halála egyik szereplőjének hagyja el a száját, s mint ilyen, tekinthető valamelyest önreflexiónak is. Kár, hogy a mindenképpen mérsékelt komolysággal olvasandó mondatból az Utolsó Vonal előadásáról szólva épp az irónia hiányzik. KOVÁCS BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Marczibányi téri Művelődési Központ terme színültig megtelik. Akik részt vesznek a Színházi Nevelési Társulatok Országos Találkozóján, mintha mind hinnének abban, hogy a drámajátékok és a színházi nevelési program: csodaszer. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE. Tovább a cikkhez
„Hogyan születhet mindebből hatásos, szellemes dráma? Miként jöhet létre könnyed és virtuóz játék? Miért nem szorul össze a torok, borsódzik a hát, fordul fel a gyomor?” JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
Tarján Tamás színikritikáinak hetedik gyűjteményes kötete a hazai színházi élet elmúlt négy évének áttekintését nyújtja, ám e könyv több, mint a csendes revelációk és tapsos bukások akkurátus krónikája. Reménybeli kritikusok számára kötelező olvasmány. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mintha a birodalom túlnőtt volna alkotóin: a Titkok birodalma című bábjátékot íróként jegyző Galuska László Pál és a rendező Kovács Géza alaposabban megrostálhatta volna a helyenként kusza, túl sok irányba elágazó alapanyagot. JÁSZAY TAMÁS CIKKE. Tovább a cikkhez
Csaknem félszáz előadással ünnepelt a gyermekszínházi szakma: élmény a kicsiknek és édes nosztalgia a fölnőttek számára. SZÉL JÁNOS CIKKE. Tovább a cikkhez
A fenti címnek nincs sok értelme. A darabnak sincs. Címünk a műfaji meghatározás – fekete komédia – egyik anagrammája; az először 2007-ben színre vitt dráma pedig „a Szépség és a Szörnyeteg” vándortéma „anagrammája”. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Hólyagcirkusz Társulat 2006-os bemutatójának, a Don Cristóbal pályázatnak a sajtóvisszhangját áttekintve egy dolog azonnal feltűnik. Az ti., hogy az előadásnak gyakorlatilag nincs kritikai recepciója. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
A Kompánia új előadását nem Lukács László, a társulat vezetője, hanem a régi tag Debreczeni Márton rendezte. Újdonság az is, hogy a színházi nyelvvel kísérletező társulat ezúttal kiiktatta a szöveget eszköztárából... RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A megnyitóról és a nyitóperformanszról sajnos lemaradtunk, de cserébe egyedüli látogatóként járhattuk be a Zikkurat Galéria zegzugaiba installált mesés jelmezerdőt, melyben kora délutáni, hűsölő bolyongást ajánlunk. ZANIN ÉVA CIKKE. Tovább a cikkhez
Az egykori „dühös fiatalok” egyike írta az egykor polgárpukkasztó, lázadó-lázító, mára elsősorban társulatbarát dramaturgiája miatt népszerű darabot. A konyha műfaji meghatározása jobbára reménytelen, az egri műsorfüzet sem kísérletezik vele. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Harsány színek, harsány játék. Felvállalt rajzfilmvilág a színpadon; karikatúra-szerűen elrajzolt karakterekkel, show-business-be illő zenével, jelmezekkel és tánccal. Ilyenre formálta Egressy Zoltán gyermekdarabjának színpadi miliőjét Molnár-Keresztyén Gabriella rendező. VIDA VIRÁG CIKKE. Tovább a cikkhez
