Lábán Katalin rendezésében november 24-én mutatja be az RS9 Színház Tatár Rózsa nívódíjas monodrámáját, az Ady és Adélt, ami a költő múzsáját, az életét 62 évesen összegző, szerelmükre visszatekintő, halálra készülő Lédát állítja középpontba. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Mark Haddon sokszorosan díjnyertes ifjúsági regényéből több sikeres színpadi adaptáció is készült. Az Asperger-szindrómás Christopher történetét most a Budaörsi Latinovits Színház játssza gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház regionális kortárs fesztiválján, a 13. dráMA7-en jártunk. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A megsokszorozott Solness zuhanása inkább tűnik megérdemelt büntetésnek, mint magasztos hőstettnek. Az önvizsgálat gesztusai valódi eredmények, felelősségvállalás nélkül üres frázisok maradnak. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kenyérhéjropogással, élesztőillattal meghintett, brechti hangulatú tantermi példázat a háborúról szól, de a vita azt a nézőt is képes bevonni – és talán azt célozza meg elsősorban –, aki azt gondolja, hogy nem érdekli vagy nem érinti a nagypolitika. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Białystok és Berlin. Mindkét fesztivál a diverzitás, az inspiráció és a tartalmas eszmecserék jegyében telt. Beszámoló a X. Byalistok-i Lalkanielalka Nemzetközi Bábfesztiválról és a berlini Ernst Busch Színművészeti Akadémia fesztiváljáról. FODOR ORSI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A szlovák és a közép-kelet-európai színház sokféle törékenységét vonultatta fel a szeptember végén megrendezett Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztivál. BÁLINT ZSÓFIA ÉS FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Legyünk hálásak azért, amit kapunk: a nem túl bonyolult szemléleti és szerkezeti keretek közé helyezett kiváló színészi alakításokért, a huszadik századi tanmese sommásságáért, és persze a szükségszerű közéleti áthallásokért. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mindig azt gondoljuk, hogy jól ismerjük már a nagy klasszikusokat. Éppen ez a kihívás, ha klasszikus műveket tűz műsorára egy színház: hogyan tud újat mondani ezekkel a történetekkel? SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás rendkívül heterogén mind a benne szereplő résztvevők miatt, mind a színházi formanyelvek használatának tekintetében. Ez a sokféleség szépen és önazonosan válik egy alkotássá. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Schumann-dalok filmbe oltott adaptációja kínál színházi utazást mentális és érzelmi dimenziók között az Átrium színpadán. Horvát Lili filmrendező ezúttal komplex összművészeti produkcióban villantja meg tehetségét. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha én ezt tudom, sokkal előbb leírom, hogy ilyen Magyarországon úgysem fog soha történni, avagy minden kívánságom így váljon valóra. Vagyis majdnem így. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy elidegenedett, végtelenül közönyös család életébe eljöhetne a megváltás, esélyt kaphatnának a jobbra, a változásra, ám ők nem csupán nem kívánnak élni vele, de észre sem veszik a lehetőséget. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Persze, Júdásnak nincsen igaza: nyavalyás harminc ezüstért elárulja a barátját. Ez megbocsáthatatlan – ő sem tudja megbocsátani önmagának sem. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy káromkodó papagájtenyésztőt alakít Pataki Ferenc az Orlai Produkció novemberi premierjén. Két sikeres szegedi évtized után 2018-ban kezdte újra a pályáját Budapesten, ahol hat darabban játszik, mellette forgat, szinkronizál, szabadúszóként is megtalálta a számítását. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
