A tizenötödik Kazinczy Lajos életét és halálát mutatja be a hip-hoptól a szimfonikus balladáig ívelő zenével, korabeli dokumentumok, versek és ezeket összefűző fiktív elemek elegyével, pátoszmentesen beszélve hazaszeretetről, függetlenségről, hűségről. PARÁK ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy 13 éves lengyel fiú világának darabokra hullása, majd átrendeződve újbóli összeállása. A Sam, avagy felkészülés a családi életre című előadás felületi kórképet mutat a jelen társadalom hazugságairól, bizonytalanságáról és sodródásáról. KÓNYA RITA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Simon Boccanegra nincs, Plácido Domingo viszont van – és ennek örülni kell. Az utóbbi fél évszázad legmeghatározóbb operaénekese baritonként kezdte pályáját, s most az Operaház színpadán is ebben a hangfekvésben debütált. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tankred Dorst Merlin, avagy a puszta ország című drámája időről időre próbára teszi a színházi alkotók kreativitását és állóképességét. Az eredetileg kilenc órában előadható cselekményt a Maladype Színház két óra tíz percbe sűríti. Ez a sűrített anyag pedig valóságos cselekményzuhatagként éri a nézőtéren ülőket. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ritkán látok olyan munkát, amely képes elszakadni egy ország szociális kontextusától. A Necropolis ilyen. A svéd társadalomban máshogyan sokkoló, mint a magyarban lehetne, de nem tudok olyan helyet elképzelni, ahol ne jelentene valamit. GARDENÖ KLAUDIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az alábbiakban a budapesti székhelyű szervezetek pályázatát bíráló szakmai kuratórium - Barda Beáta, Fuchs Lívia, Herboly Domonkos, Imely Zoltán és Jászay Tamás - döntési javaslatának részletes indoklása olvasható. Tovább a cikkhez
Március elején a Japán Alapítvány a Budapesti Iroda megalapításának 30. évfordulója alkalmából nagyszabású vetítéssorozatot rendezett fontos japán kabuki színházi felvételekből a Puskin Moziban. A közönség betekintést nyerhetett egy gazdag, élő, és a kor változó ízlésének megfelelően megújuló színházi hagyományba. CSEH DÁVID ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az interaktív séta megnevezés láttán az újító formákhoz szokott emberben elkezd dolgozni a kétely: vajon milyen mértékű és minőségű interakciót vár majd el tőlünk a program? Különösen érdekes kérdés ez akkor, amikor a séta során a befogadó teljesen egyedül, csupán a telefonján megnyitott böngészőablak utasításait teljesítve vesz részt. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A tizenkilenc főből álló akrobatacsapat vad színpadi kavargását Möbius professzor híres meggörbített szalagja inspirálta, amely úgy sík, hogy térbeli, mégis egyetlen oldala van csupán. UPOR LÁSZLÓ INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Feltehetően életkor kérdése, hogy kinek ismerős a Spiró új darabjában elmesélt történetfüzér, és kinek „vadonatúj nóvum”. 1945 és 1957 közt pereg le egy „kis magyar pornográfia” – nahát, pont egy tucat év, mint 2010-től máig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szervező, Csató Kata bábművész, bábrendező szerint az ESZME Fesztivál aktuális problémákat feldolgozó, egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató produkciókkal várja a felnőtteket és a gyerekeket május 1-4. között a margitszigeti Kristályban. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Meglehet, két dudás talán tényleg nem fér meg egymás közelében, de a királynőkkel a jelek szerint egészen más a helyzet. Mármint a színpadi és nem történeti királynőkkel. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Lassan visszatér a színházi világ a régi kerékvágásba; a tatabányai Most Fesztivál is visszakerült az eredeti, márciusi időpontjára. Nem, nem telt el ilyen hamar egy év az előző fesztivál óta, a Most Feszt az egyetlen olyan fesztivál, amelyet egy évadban kétszer is megrendeznek. BOGYA TÍMEA ÉVA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Antall József miniszterelnököt játssza az 1990-es taxisblokádról szóló filmben, miközben a Konferanszié a Vígszínház Kabaréjában. Mindkét szerep szembesít, nemcsak a közelmúlttal, de a jelennel is. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A háború szaggatta Délen, vagy tán a Távol-Keleten vagyunk? A premier idején még senki nem gondolt szomszédos országra. Többezer éves szöveg szól, százötven éves műfordításban. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
