Természetesen tudjuk, hogyan lehet biztosan elrontani egy homoszexuális fiatal fiú neveltetését. Nem kell hozzá sok, csak az elfogadás hiánya, némi alkohol, illetve a kapcsolat megszakítása. De képesek vagyunk-e mögé látni ennek az el nem fogadásnak? Tudjuk-e tágabb kontextusban vizsgálni? És jut-e idő mindeközben a szórakozásra is? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kirekesztés és normalitás kérdéseit veti fel a Grimm testvérek Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű című meséje, és a belőle készült adaptáció is, amelyet Fodor Orsolya és Oláh-Bebesi Bori készítette a Ciróka Bábszínház számára. A kettő között csak finom hangsúlyeltolódásokat figyelhetünk meg. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Együtt jár-e törvényszerűen a talajvesztettség az álmokba meneküléssel? Meddig zárható ki büntetlenül a külvilág valósága? Az előadásban ábrázolt elbizonytalanodáshoz a közelmúltban kényszerűen átalakult Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős prózai színészosztályának összes kétségének is jó eséllyel köze van. KÓNYA RITA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Andrei Șerban a Kolozsvári Állami Magyar Színházban Szophoklész tragédiájának a Robert Icke által átdolgozott kortárs verzióját viszi színre. Az eredetileg 2018-ban bemutatott darab hű marad az eredeti műhöz, ugyanakkor kifogástalanul idomul a mai társadalomhoz. STOIAN TONI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kecskeméti Ciróka Bábszínház nagyszínpadán egy önkiszolgáló mosodába keveredik János vitéz, hogy a történetmondás segítségével mindenkivel megértesse, miért a legfontosabb dolog a világon a szerelem. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A látványos képek, a kimondott dialógusok s a szereplők cselekvései paralel módon mesélik el, mi történik a külvilágban, s mi megy végbe hőseink pszichéjében és privát történetében. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fájdalmasan ismerős világ rajzolódik ki a Budapest Bábszínház új bemutatójában: Szikszai Rémusz és a népes alkotócsapat igazán mindent bevet, de vajon mire elég ez? BÁLINT ZSÓFIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
