Simon Boccanegra nincs, Plácido Domingo viszont van – és ennek örülni kell. Az utóbbi fél évszázad legmeghatározóbb operaénekese baritonként kezdte pályáját, s most az Operaház színpadán is ebben a hangfekvésben debütált. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az alábbiakban a budapesti székhelyű szervezetek pályázatát bíráló szakmai kuratórium - Barda Beáta, Fuchs Lívia, Herboly Domonkos, Imely Zoltán és Jászay Tamás - döntési javaslatának részletes indoklása olvasható. Tovább a cikkhez
Az Amsterdam Baroque Orchestra & Choir, Ton Koopman két együttese Bach h-moll miséjének előadásával kedveskedett a Bartók Tavasz fesztivál közönségének a Müpában április 16-án, nagyszombaton. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nagyszabású, 2023-ra is áthúzódó sorozatban Bartók minden zenekarkíséretes zongoraművével lép közönség elé Várjon Dénes és a Concerto Budapest, Keller András vezényletével. Alig hat nappal a 3. zongoraversenyt követően a 2. zongoraversenyt hallhattuk. GYENGE ENIKŐ BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
David Fray játéka technikailag szilárd alapokon áll, de a gyorsabb figurációk el-elszaladtak, s néha a két kéz összhangja sem volt kifogástalan. Mindezt azután még további színpadias gesztusok, szenvedő arckifejezések színezték tovább. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Meglehet, két dudás talán tényleg nem fér meg egymás közelében, de a királynőkkel a jelek szerint egészen más a helyzet. Mármint a színpadi és nem történeti királynőkkel. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A bartóki életmű két távoli pontja: két mű, mely hangvételében, stílusában, kompozíciós módszerében egyaránt erősen különbözik a másiktól – ám mindkettő alkalmas arra, hogy bevezesse az érdeklődőt a komponista világába. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hiába, hogy a manapság a művet meg a szerzőjét illik piedesztálra emelni, rajongani mindig azért tudtunk igazán, aki az orrunk előtt van. Például Rohmann Dittáért, aki kortárs művekkel érdemelte ki ezt a rajongást. CSABAI MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„A kevesebb néha több”, a „kicsi a bors, de erős” és a hasonló szólások közhely-igazsága jutott eszembe az Ensemble Mini Bartók határok nélkül című fesztiválhangversenyén. GYENGE ENIKŐ BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Keveset játsszák, pedig a Mefistofele című operának nem csak a története, de a zenéje is hátborzongató – a legpozitívabb értelemben. Az Operaházban újra műsorra tűzött 2010-es rendezés ma is nagyot szól, bár Erwin Schrottot Kovalik Balázs és Arrigo Boito kéz a kézben sem tudja kordában tartani. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagy nap virradt a Szokolov-rajongókra március 30-án, amikor a Müpában, a Jakobi Koncert Kft. MVM-koncertjeinek sorozatában – többszörös halasztás után – sor került a maestro eredetileg 2020. május 3-ra kitűzött szólóestjére. Műsorát ezúttal a 19. századnak szentelte: Beethoven op. 35-ös Eroica-variációi után Brahms op. 117-es Három intermezzója zárta az első félidőt, a szünet után pedig Schumann Kreislerianáját játszotta el. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy mű, melyet ritkán hallunk. Egy mű, melyet nem is kell gyakran meghallgatni. Egy mű, melynek előadásához sokáig nem állt rendelkezésre méltó helyszín Magyarországon. Mahler 2. szimfóniája a Müpában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Elsőre nehéz benne hinni. Az önmagában is futurisztikus külsejű Joyce DiDonato mint ökológiai hittérítő, albumturnéval és interaktív előadássorozattal. Fényjátékos rendezői vízió, mai modern zeneszerző és Händel meg Mahler. Innen szép… ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Farkas Róbert vezényelt roppant igényesen, sőt merészen összeállított programot az Óbudai Danubia Zenekar élén március 19-én a Zeneakadémián. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A grandiózus látványról és a kiemelkedő énekhangokról marad emlékezetes a Magyar Állami Operaház 2022-es újranyitásának első operapremierje. A Hunyadi László új, ügyetlen rendezését azonban a feszes dirigálás sem tudja életben tartani. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
