A Bambergi Szimfonikusok megalakulása a németek második világháborút követő kényszerű migrációs hullámához köthető: alapítói a hajdani Prágai Német Filharmonikusok tagjai és más karlsbadi, illetve sziléziai német zenészek közül kerültek ki. PÉTERI LÓRÁNT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Wagner ájtatos ünnepi színjátékát Mikó András rendezésében 1983-ban mutatták be az Erkel Színházban, vagyis az előadás éppen huszonöt éves. Ez valószínűtlen, amint az is, hogy voltaképpen még mindig működőképes. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szerintem nincs az a remekmű, amelynek bármiféle hozzányúlás csak árthat: hozzányúlása válogatja. Na jó, a Milói Vénusznak ne ragasszák vissza a karjait… Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjét láttam. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
François Mauriac 1923-ban tette közzé beteges érzelmektől fűtött antihőseiről szóló, önéletrajzi gyökerű, kegyetlen meséjét. 1978-ban a zeneakadémista Tihanyi László elkészítette, majd asztalfiókjára hagyományozta a rajongó gyűlölet első, operává növelt változatát. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ismét Richard Strauss volt az egyik főhőse a Tavaszi Fesztivál soros koncertjének, ám ezúttal a Bayerisches Staatsorchesternél sokkal jobb gárda, a Budapesti Fesztiválzenekar játszott. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kissé erőltetett hivatkozással, az európai bemutató 50. évfordulójának ürügyén került most elénk Bernstein ötvenegy esztendős zenés színpadi örökéltűje. De hát mióta kell indok a West Side Story elővezetéséhez? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A halászlevet és a töltött káposztát úgy lehet szeretni, mint ’48-at – hangzott el az axióma a Muzsikás Együttesnek az Olasz Kultúrintézetben adott műsorában. Végül is miért ne? A Budapest szót is többnyire matyó vagy kalocsai mintával hímzik a szuvenírpólóra. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A jazz lehetőségeinek határait feszegeti Balázs Elemér immár évek óta: az európai zene kezdeteit kommentálja egy alapvetően nem európai eredetű zenei műfaj eszközkészletével. H. MAGYAR KORNÉL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy hangját próbálgató zseniális pályakezdő komponista operája szerelmesei között vacilláló címszereplővel, az ízetlenséggel kokettáló rendezésben, ingadozó középtenorral. Puccini második operájának magyarországi bemutatója. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Laetare, Pannonia, vagyis Örvendezzél, Pannónia: ezekkel a megszívlelendő, arany szavakkal vette kezdetét Kiss Ferenc Mátyás királyról szóló verses, mesés világzenei bohósága, amely nem kevés örömet okozott a majdnem színültig telt Zeneakadémia közönségének. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kent Nagano vezényletével a Bayerisches Staatsorchester adott Richard Strauss és Beethoven hőseiről szóló műsort a Művészetek Palotájában, ezzel megkezdődött a Budapesti Tavaszi Fesztivál. És noha korántsem volt problémamentes a koncert, soha rosszabb indulást, ahogy mondani szokták. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Déry Tibor híres novellájának címénél aligha akad plasztikusabb jellemzés arra a produkcióra, amelyet Ton Koopman az Amszterdami Barokk Zenekar és Kórus élén bemutatott a LOW Fesztivál záróestjén. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mackós alkatú fiú járkál a Zeneművészeti Egyetem kupolaterménél a néhány négyzetméteres, huzatos előtérben. Odabent egy versenytársa próbálja rávenni a kórus férfitagjait arra, hogy érzékeltessék, milyen hideg szelek járnak a Bódeni tó felett. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE. Tovább a cikkhez
Zongoratriók új utakon − ezt a címet adták a szervezők a március 10-i jazzkoncertnek a Low fesztiválon, ennek folytán aligha indulhat máshonnan kritikai beszámoló, mint e kijelentés mérlegelésétől. ZIPERNOVSZKY KORNÉL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ritkán nyúlnak az underground színházi világ képviselői operához „szabad színházi” körülmények között. Az pedig különlegességnek számít, ha valaki megszólaltatni próbálja a zeneművet, nem pedig átforgatni lila ködökből eszkábált teóriákba. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
