A Trafó Koreográfusok új utakon-sorozatában volt látható a kanadai alkotópáros, Caroline Laurin-Beaucage és Martin Messier Soak című produkciója. A nézői tűrőképesség határait alaposan próbára tévő, egyszersmind izgalmas munka zene, fény és tánc real time-boszorkánykonyhájába csalta a vállalkozó szellemeket. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pár perc után már bele is merülök a lendület, az izomerő és a fizika kecses összhangjának csodálatába, ami mindig magával ragad, ha Cuhorka Emese lép színpadra. Tiszta tánc, tiszta látvány – egy darabig. Aztán hirtelen minden megváltozik, minden megkérdőjeleződik, a néző pozíciója legalább annyira, mint a táncosé. DOHY ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amit tudni akarsz a testről, de sosem merted megkérdezni. Kicsit viccesen így vezethetném fel a kortárs német táncművészet egyik korszakos művét, amelytől a komolytalanság és a karót nyelt (ál)tudományoskodás egyaránt távol áll. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
Az Eclipse első látásra pofonegyszerű, könnyen áttekinthető előadásnak tűnik, mégis bonyolult gondolati játszmákat indít el. De mire való a művészet, ha nem erre, hogy ne hagyjon nyugton bennünket. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
Egy férfi és egy nő, és egy egyáltalán nem hétköznapi történet. Grecsó Zoltán koreográfiáját a kiemelkedő színészi játék és a konfliktus szálainak mesteri szövögetése mellett a darab matematikai pontosságú szerkesztése teszi igazán különlegessé – de erre csak a darab második felében jövünk rá. DOHY ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bekötött szemű pár dülöngél andalító dallamra egy kifújt tojásokból rakott szív alakú forma közepén. Elhal a zene, a két táncos tapogatózva, toporogva rálép az első tojásra. Majd a következőre. Reccs. DOHY ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sejtelmesen pislákoló villanykörték, székek alól sugárzó fények, hosszúra nyúlt árnyékok: titok, idegenség és jó adag hűvös modorosság Saburo Teshigawara várva várt opuszában. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az szlovéniai Mariborban idén rendezték az ötvenedik Borstnik Fesztivált – ez az ő POSZT-juk, vagyis hát nem egészen. Az egyik különbség, hogy számos külföldi színházi szakember volt jelen, Oroszországtól Puerto Ricóig. Meg én is. CSÁKI JUDIT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Elég stabilan becsípődött Fehér Ferencnél a horror mint kulturális referencia: néhány éve a Drakula-sztorira kattant rá, most harmadmagával zombizik, és emlékezzünk csak, hogy a Morgan & Freemannek is volt némi pszichopatikus-lidércnyomásos kicsengése. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
Hat éve, hogy nincs közöttünk, ám a nevét viselő és szellemi örökségét ápoló társulat azóta is rendületlenül járja a világot a már lezárult életmű felújított darabjaival. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Valaki mesélte, hogy amikor véletlenül CD-t tett fel egy analóg lemezlejátszóra, megszólalt az adat a maga sistergő-krákogó valóságában. Nem tudom, valóban így volt-e, de megfogott a gondolat: vajon mi történne, ha lejátszhatnánk a digitális jelet analóg szerkezettel? DOHY ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Tünet Együttes csapata vitte színre Sóvirág címmel Fahidi Éva és Cuhorka Emese találkozását. Éva annak idején túlélte Auschwitz-Birkenaut, kilencven éves. Emese kíváncsi, táncos, harmadannyi idős. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jól elhelyezett aktuálpolitikai szurkapiszkáktól sem mentes a PLACCC Fesztivál miniatűr (tánc)produkciókat felfűző, amúgy üdítően kellemes és friss városi sétája. Művészet mindenhol – földön, vízen, levegőben. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mindent a szemnek, a fülnek, az érzékeknek, az ösztönöknek, sőt még annál is többet – semmit az értelemnek. Baj ez? Ugyan már! Egyedülálló hardcore „élményfürdő” a Liliom utcában, Sharon Eyal és a L-E-V újra hengerelt. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
Nem minden tanulság nélküli, ám korántsem felemelő tánctörténeti időutazás Juronics Tamás két Orff-koreográfiáját, az idén bemutatott Catulli Carminát és a tizenöt éve született Carmina Buranát egy estén látni. KRÁLL CSABA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
