A tánc megőrzésének, az archívumok kiállításának, a tánctörténet múzeumi és színházi színrevitelének lehetőségei körül az elmúlt két évtizedben rendkívül termékeny diskurzus alakult ki a kortárs táncszíntéren. Azonban sem erről, sem a digitális Pina Bausch archívumról nem látszik tudni a berlini életmű-kiállítás. KRICSFALUSI BEATRIX ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amióta a kortárs színház lemondott önnön nagyságának és tévedhetetlenségének bizonygatásáról, felvállalva sebezhetőségét és az illúzió színházának végét, a néző számára egyre valóságosabb, hogy nem csak neki, de vele is játszanak – sőt olykor elsősorban vele. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Violet olyan absztrakt táncmű, mely a kortárs, konceptualista belátások talajára építkezik. Mint ilyen, ideális darab a tánc hagyományos formáiban jártasabb magyar közönség „bevezetésére” a konceptualista tendenciák világába. PÉTER PETRA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
A címet persze lopom, de hát tolvajtól lopni nem bűn, lépjünk is tovább a címproblémán. Frenák Pál új darabjában szinte minden tánccal kapcsolatos közhely előkerül: a tánc harc, ösztön, agresszió, öröm, szex, halál. Küzdelem a gravitáció ellen. Hogy történhet meg mégis, hogy a Lutte működik, mi több: nagyon jól működik? DOHY ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rég várt találkozás, rég várt élményekkel. Horváth Csaba Bartókot koreografált. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Különös, hogy egy, a tánchoz annyi szállal kötődő művész, mint Henri de Toulouse-Lautrec, mennyire kevéssé ihlette meg saját történetével, alakjával eddig e művészeti ág alkotóit. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ritka, hogy egy külföldi alkotót másfél éven belül ugyanazzal a darabbal visszahívjon a Trafó, Hiroaki Umeda újrázásának ezúttal azonban más, hiúságunkat erősen legyezgető apropója is volt, az általa komponált és magyar táncosokkal készült Drives premierje. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Három vagy háromezer főnek egyaránt kell, és lehet is színházi vagy táncelőadást csinálni. A Szigeten idén a szélsőségekkel nem is volt gond. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A szerkesztő azt kérte, legyen végre ez egy időjárásjelentés-mentes Ördögkatlan-beszámoló. Aztán Röhrig Gézát majdnem eltalálta egy elszabadult hangosító sátor. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Az idei THEALTER előző kiadásaitól eltérően nem az aktuálpolitikai eseményekre reagált érzékenyen, hanem a minket körülvevő valóság legalapvetőbb kérdéseire: halál, másság, szegénység, kapcsolatok, élet. DOHY ANNA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
„Ne bízz olyan férfiban, aki tud táncolni” – idézi emlékezetébe Anastasia édesanyja szavait, amint az ominózus részeg éjszakán Mr. Grey átlejt vele a táncparketten. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Kezdetben volt a könyv. A Könyv Don Quijoténál volt, és itt kezdődtek a problémák. A teremtő fantázia nem csak egy rossz szókapcsolat, hanem valóban létezik: amit Don Quijote elképzel, az Don Quijote számára a valóság. És számunkra is azzá válhat, ha a történet egy olyan kiváló csapat kezébe kerül, mint a Miskolci Balett. Aktuális, kortárs, friss módon. DOHY ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Felolvasás, zene és tánc, összekötő szövegként pedig néhány sztori: a két Grecsó összművészeti estje ügyesen felépített, leginkább a közönség szórakoztatását megcélzó produkció néhány meghitt pillanattal. SZARKA KÁROLY ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az ég tudja, honnan jönnek és hova tartanak Kovács Gerzson Péter táncalakjai, csak azt tudjuk, hogy örökös körforgásban vannak és délibábnak látszó ideákat kergetnek. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
A sorozat eredeti címe, a Flesh and Bone (Hús és vér) sokkal kifejezőbb és helytállóbb a Kegyetlen táncnál. Mert bár a balett rettentő kemény műfaj, amiről profi táncosok hosszan mesélhetnének: az élet az, ami igazán kegyetlen, nem a tánc. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
