Fehér Ferenc, a Finita la Commedia társulat ex-szólistája a MU Színházban mutatta be Sirzamanze című darabját új partnerével, Simon Judittal, a Másodállás Nevű társulat mozgásszínészével, pszichológussal. SISSO KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Barokk feketébe öltöztetett húsportrék függenek a falon Gergye Krisztián tárlatán. Ágens Kúrós verseit köti bőrbe, majd küldi kéjes éji táncba a rendező-koreográfus: a fülledt és sajgó sorok a női test és szexus költeményét üvöltik, suttogják el a közönségnek. Az Édes szívem, ribanc vagy ködfüstös kiállítócsarnokában a múlt szerelmei és aktusai vallanak kavarogva. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A test beszél, a lélek némán üvölt, az arc maszkká válik. Hét női test - a GK Impersonators és a Közép-Európa Táncszínház táncosai - lényegül mitikus lénnyé a Mu Színház színpadán. Gergye Krisztián biztos testtudattal vezet a tudattalan bizonytalan világában. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van olyan, hogy az ember ufónak érzi magát a színházban, és egyszerűen nem érti, mi okozza a körülötte lévők eufóriáját. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A gyermeklélek mélyén kavargó vágyörvényt tornadresszbe szorítja a valóság. A gimnasztika a létért folyik. A tornatermi sterilitás és az izzadságos hajsza áthatja az előadást. Túlontúl magabiztos, mégis lenyűgöző vállalkozás Horváth Csaba költői tinédzsereposza. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lepusztult gyárcsarnok, érzékeny, rebbenékeny táncosnők, maguk ellen forduló szavak, gyászfolyamat táncban elmesélve. Pillangóröptetés tépett szárnyacskákkal, több szólamban. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bozsik Yvette már több mint húsz éve megkerülhetetlen figurája a kortárs táncnak. Társulata (bár 1993-ban alakult) független együttesként most tíz éves, és ezt ünnepli az Egy faun délutánja, Bozsik Yvette korszakhatárt jelző koreográfiája is. 1997-ben Bozsik - amellett, hogy pimasz tiszteletkört kanyarított az eredeti Nizsinszkij-koreográfia mellé -, előre jelezte a nemi szerepek radikális megváltozását és az intimitás határainak elvékonyodását is. A Nemzeti Táncszínházban színre került, felújított előadás mintha visszafogottabb lenne, pedig csak annyi történt, hogy ami akkor radikálisnak hatott, ma már fel sem tűnik, annyira a mindennapok részévé vált. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Három lány, három szóló, egy bemutató a Triplex Esten: Jónás Zsuzsa Fáradt rózsaszín című premierjét két régebbi darab vezeti be, Pataky Klári Pillangó balladája, melyet Nagy Csilla táncol, és Réti Anna sokszorosan díjnyertes Lélek pulóver nélkül című koreográfiája. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
