A „fölnőttek” grundjáról eltűnt a mászóka, a hinta, a libikóka, nincsenek hajasbabák, felhúzós autók, ólomkatonák. Juronics Tamás 1996-os koreográfiája, a Homo Ludens szellemes, ironikus és ötletes. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ugyanaz a pince és ugyanaz a társulat. Fehér Ferenc is jelen van, de a nézőtéren. O. Caruso ugyanakkor nem mond le arról az alapelvéről, hogy produkciója középpontjába egy emblematikus személyiséget állítson. PAP GÁBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kezdő Woyzeck-koncertnéző nyilván zavarba jön, hogy voltaképp milyen műfajú produkciót lát a Sirály érdekes, oszlopokkal, emelt színpaddal, lépcsőkkel tagolt, intim terében. O. Caruso víziójának távoli ihletője Büchner klasszikusa. PAP GÁBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Számomra az elmúlt évad egyik legfontosabb táncbemutatója volt Gergye Krisztián hét női testre komponált T.E.S.T. című koreográfiája. És bár a barokkosan túlburjánzó női panoptikum önmagában is kerek műegész volt, szükségszerűen született meg a férfitestekre írt folytatás. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ladjánszki Márta a Kéretlen kérőim testre tapadó, virágmintás kezeslábas-jelmezében, ciklámen színű zokniban és piros magas sarkúban némi életet lehel ugyan az idei, kissé rezignált Inspirációba, de az azért mégiscsak túlzás, hogy a konferanszié lejátssza a fellépőket. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ilyen nincs, és mégis van: felszabadultan jövök ki egy kortárstánc-előadásról – gondoltam 2004-ben, miután Szabó Réka Karc című produkcióját láttam. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
Szabó Réka új bemutatóján dugig tömve a Trafó: igen nagy szó, hogy a Tünet Együttes ugyanúgy behozta a maga közönségét, ahogy például a Krétakör szokta. Csak tán az álmaik túl szelídek. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Közép-Európa Táncszínház egykori vezető koreográfusa, Horváth Csaba és „új csapata”, a Fortedanse tavalyi, kísérletező darabja január végén ismét látható volt a Trafóban. Jó hír, hogy mostanra teljesen kész a gigaprodukció: megérett, megrövidült, és a humora még mindig megkapó. SISSO KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Zene-Bona, Szana-Szét hosszú utat jár be a csúfolódóktól a mai gyerekversekig, a néptánctól a stilizált vonatozásig, a gyerekszerelmektől az álbajuszig. Nyüzsgő, virgonc és huncut előadás, amely elárulja, hogy alkotóiba bőven szorult humorérzék. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Intim és szeretetteli bemutató Ladjánszki Mártáé, multifunkciós szereplőkkel, zenélő táncosokkal és táncoló zenészekkel. A Kéretlen kérőim a bizalomról szól, szelíd, de meglepően elszánt módon. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Júlia felébred a kriptában, s a bontakozó őrület fátylán keresztül végignézi saját történetét.” A sejtelmes mondat a műsorfüzet tartalomismertetőjéből való - s noha a kezdő jelenet be is váltja a fenti ígéretet, tomboló őrületre, kriptahangulatra nem kell számítani. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az idei Alternatív Thália Projekt nyitónapján Mándy Ildikó két korábbi koreográfiája vendégeskedett a Thália Új Stúdiójában: az Öőt és az Időtolvajok. Kínai számmisztika és időlabirintus egy estén. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A SzólóDuó Fesztiválra egyértelműen vadászni megy az ember, és nem kell negyven vadról álmodozni, bőven elég egy. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Csirkefej, gázálarc, kényszerzubbony, piros festék: az Apokalipszis kelléktára Frenák-módra. Az Apokalipszis-Frisson lenyűgöző, kegyetlen előadás, erős és emlékezetes. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Félhomály, csend, kimért helyzetváltoztatások és lassan pergő percek indítják útnak Hámor József Karavánját a Bethlen téren. A Közép-Európa Táncszínházban látható koreográfia egy közösségen belüli vonzásokról és választásokról mesél. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
