A Dániában született, de a brüsszeli P.A.R.T.S.-ban végzett koreográfusnő, Mette Ingvartsen ízekre szedi a testet. Összekeveri a nemeket, az életkorokat, a testrészeket, sőt az antropomorf figurákból olykor hatlábú-hatkezű amorf lényt varázsol. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Frenák Pál Társulat tavalyi, Instict/Ösztön című darabja idén Lábán-díjat kapott mint a legjobb hazai kortárs tánc produkció. Most új szereposztásban volt látható a Trafóban a racionalitásnak, a fizika törvényeinek való ellentmondások show-műsora. SISSO KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A két izraeli származású holland koreográfus, Guy Weizman és Roni Haver káoszelméleti darabja mozgalmas, figyelemfelkeltő, vicces és szomorú. Aktuális helyzeteket látunk a színpadon táncban, dalban és szövegben elbeszélve. SISSO KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egymás fullasztó közelségében sem érti a szót az apa és a leány, a férfi és a nő. A lepedőnél alig nagyobb fehér táncszőnyegen univerzumnyi távolság teremtődik köztük, amelyet feketével vegyített komikummal igyekeznek áthidalni. Bábel tornya magasodik egy nappali közepén. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A „fölnőttek” grundjáról eltűnt a mászóka, a hinta, a libikóka, nincsenek hajasbabák, felhúzós autók, ólomkatonák. Juronics Tamás 1996-os koreográfiája, a Homo Ludens szellemes, ironikus és ötletes. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ugyanaz a pince és ugyanaz a társulat. Fehér Ferenc is jelen van, de a nézőtéren. O. Caruso ugyanakkor nem mond le arról az alapelvéről, hogy produkciója középpontjába egy emblematikus személyiséget állítson. PAP GÁBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kezdő Woyzeck-koncertnéző nyilván zavarba jön, hogy voltaképp milyen műfajú produkciót lát a Sirály érdekes, oszlopokkal, emelt színpaddal, lépcsőkkel tagolt, intim terében. O. Caruso víziójának távoli ihletője Büchner klasszikusa. PAP GÁBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Számomra az elmúlt évad egyik legfontosabb táncbemutatója volt Gergye Krisztián hét női testre komponált T.E.S.T. című koreográfiája. És bár a barokkosan túlburjánzó női panoptikum önmagában is kerek műegész volt, szükségszerűen született meg a férfitestekre írt folytatás. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ladjánszki Márta a Kéretlen kérőim testre tapadó, virágmintás kezeslábas-jelmezében, ciklámen színű zokniban és piros magas sarkúban némi életet lehel ugyan az idei, kissé rezignált Inspirációba, de az azért mégiscsak túlzás, hogy a konferanszié lejátssza a fellépőket. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ilyen nincs, és mégis van: felszabadultan jövök ki egy kortárstánc-előadásról – gondoltam 2004-ben, miután Szabó Réka Karc című produkcióját láttam. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
Szabó Réka új bemutatóján dugig tömve a Trafó: igen nagy szó, hogy a Tünet Együttes ugyanúgy behozta a maga közönségét, ahogy például a Krétakör szokta. Csak tán az álmaik túl szelídek. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Közép-Európa Táncszínház egykori vezető koreográfusa, Horváth Csaba és „új csapata”, a Fortedanse tavalyi, kísérletező darabja január végén ismét látható volt a Trafóban. Jó hír, hogy mostanra teljesen kész a gigaprodukció: megérett, megrövidült, és a humora még mindig megkapó. SISSO KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Zene-Bona, Szana-Szét hosszú utat jár be a csúfolódóktól a mai gyerekversekig, a néptánctól a stilizált vonatozásig, a gyerekszerelmektől az álbajuszig. Nyüzsgő, virgonc és huncut előadás, amely elárulja, hogy alkotóiba bőven szorult humorérzék. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Intim és szeretetteli bemutató Ladjánszki Mártáé, multifunkciós szereplőkkel, zenélő táncosokkal és táncoló zenészekkel. A Kéretlen kérőim a bizalomról szól, szelíd, de meglepően elszánt módon. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Júlia felébred a kriptában, s a bontakozó őrület fátylán keresztül végignézi saját történetét.” A sejtelmes mondat a műsorfüzet tartalomismertetőjéből való - s noha a kezdő jelenet be is váltja a fenti ígéretet, tomboló őrületre, kriptahangulatra nem kell számítani. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
