A Magyarországon már korábban bemutatott Csajok és Pasik című előadás után a koreográfus ezúttal csak a női nemre koncentrál. Mai, érvényes állításokat próbál tenni a nőkről, nőiségről és ezen fogalmak helyéről a Trafó nagytermében. MOSOLYGÓ MIKLÓS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Molnár Csaba táncművész-koreográfussal beszélgettünk arról, miként működik közre különféle szakmai helyzetekben, hogyan látja magát táncszínházi alkotóként, illetve hogyan lehet a Trafóban újragondolni egy négy éve bemutatott előadást. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Hód Adrienn előadásai mindenekelőtt a szabadságról szólnak. Tabukat döngető, korlátokat nem ismerő koreográfiái után ezúttal azonban a fonákjáról közelít a témához: létezik-e szabad akarat? KOMJÁTHY ZSUZSANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az idei fesztivál is figyelemmel tekint a világra, a visszajárók kíváncsiságát és szempontjait mintha át is rendezné – ahogy a világ működése is rendeződik át, folyton. 1+2 előadásról mesélek, bár volt még, amiről érdemes lenne, de aki sokat markol keveset, az megjárja. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Ötödik alkalommal rendezték meg a dunaPart – Kortárs Előadó-művészeti Platformot. A szervező Trafó Kortárs Művészetek Házának célja változatlan: bemutatni a független magyar előadó-művészeti szcénát, és elősegíteni az együttműködéseket és a nemzetközi forgalmazást. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Az egyszerű ajándékok tudnak igazán nagy örömet szerezni. Ezt tanultam az idei Sziget utolsó két napján, de azért találkoztam néhány összetettebb meglepetéssel is. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Minden csak illúzió: a Kőszegi Várszínház szezonzáró dupla premierje látszat és élet összefüggéseiről gondolkodott – a valóság és a halál tükrében. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Júniusban még mindig Bécsbe érdemes kirándulni annak, aki kíváncsi, hogy hol tart ma és várhatóan merre halad a színház. JÁSZAY TAMÁS JEGYZETEI. Tovább a cikkhez
Ha nem elég körültekintően használjuk őket, kicsúsznak a kezünkből, és apró darabokra törnek a szavak. Várnában jártam ugyan szószínházban, de izgalmasabb volt a többi, vagyis a néma csend. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Nuit Blanche (Fehér éjszaka) hagyománya 2001-re nyúlik vissza, amikor első alkalommal rendeztek nagyszabású éjszakai városi kulturális eseményt ezen a néven Párizsban. Az ötlet gyorsan elterjedt előbb Európa-, majd világszerte, jelenleg már 120 városban valósítják meg az eseményt. Általában az adott város vezetése biztosítja a fesztivál anyagi hátterét, valamint választja ki és bízza meg a rendezvény kurátorait és lebonyolítóit. NÁNAY FANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Először érkezik a zene. A sötét színpad derengő félhomályában nyújtózkodó, zoknis testek körvonalai bontakoznak ki. A fény szinte körbejárja a szereplőket, ahogy háttérderengésből éles körvonalakat rajzoló világítássá, majd pedig az izomjátékot plasztikusan kidomborító surlófénnyé alakul. DOHY ANNA AJÁNLÓJA. Tovább a cikkhez
Hosszú út vezetett az Imre Zoltán-díjjal kitüntetett Lőrinc Katalin számára Csipkerózsikától az improvizatív előadásokig, és eközben nem csak a tánc változott, hiszen tudatosan foglalkozott a táncelmélettel is. Több könyvet, tanulmányt írt a témában, tanítja is. Legutóbbi könyve, a Test mint szöveg kapcsán beszélgettünk Lőrinc Katalin táncművész-koreográfussal. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Anton Lachky a Közép-Európa Táncszínház meghívására először készít előadást magyar társulattal. A Trafóban bemutatásra kerülő Special Society második próbanapján sebességről, koncepcióról, és arról a kihívásról beszélgettük, melyet egy ismeretlen társulattal való munka tartogat. DOHY ANNA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Karima Mansour egyiptomi koreográfust a helyi kulturális média „Egyiptom kortárstánc-gurujaként”, „a kairói kortárstánc-szcéna mögött álló lángelmeként”, „a kortárs táncra nyíló ablakként” emlegeti – és nem ok nélkül, hiszen a koreográfus valóban óriási szerepet játszott (és játszik) abban, hogy a kortárs tánc elkezdjen gyökeret ereszteni Egyiptomban. NÁNAY FANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A 2018-as fesztivál rendkívül gazdag programjából két művészt emelek ki. Mindketten a közelmúlt történelmével, a történelem interpretálásával, annak a jelenre gyakorolt hatásával foglalkoznak – s bár egyikük a szó, másikuk pedig a mozgás felől közelíti meg a felvetett témákat, végül mindketten sajátos összművészeti formáknál lyukadnak ki. NÁNAY FANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
