2013-ban a Barackfáról szólt az Összetartozás dala. 2020-ban új gyümölcsöt találtak a Tündérkertben, amely a Kárpát-medencei magyarság közös múltját és jelenét, s ha magját elültetjük, talán még fenntartható jövőjét is szimbolizálja: a Fantomfájdalom színpadán piros és zöld almák gurulnak. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Gépnarancs színpadi adaptációjának művészi feladványa arra a játékra emlékeztet, amikor valaki a sor elején suttogva elindít egy mondatot, majd az utolsó hangosan kimondja azt a többieknek. Mindez egy több médiumon átívelő adaptáció esetében annyit jelent, hogy jó, ha a formai jellegzetességek változása mellett az üzenet magja érintetlen marad. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Merész vállalkozás, ha egy koreográfus egy színházi társulatnak némafilmet adaptál színpadra. Fehér Ferenc, persze, mindig merész volt, én pedig kíváncsi: vajon mennyit képes abból a mélyen önmagából táplálkozó mozgásnyelvből a rendezői munkába transzponálni? KOMJÁTHY ZSUZSANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Aki a Tánc Világnapján született, annak ez munkaköri kötelessége, mármint a gátak, határok, kötöttségek nélküli, akárhogy nézem, úgy tűnik: teljes értékű létezés. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Fordítási gyakorlat haladóknak, avagy mi a kapcsolat a klasszikus zene és a kortárs tánc, egy élő előadás emléke és a laptopon újratöltött élmény között? JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
A StageHive az európai előadó-művészeti világ szakemberei számára létrejött kommunikációs platform. Két legfőbb funkciója, hogy összekapcsolja egymással azokat a szakembereket, akiket máshogy nehezen vagy egyáltalán nem sodorna össze az élet, és hogy adományokat gyűjtsön különböző művészeti projektek számára. A platform két alapítójával, Meczner Verával és Cortés Sebastiánnal beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Magyarországon már korábban bemutatott Csajok és Pasik című előadás után a koreográfus ezúttal csak a női nemre koncentrál. Mai, érvényes állításokat próbál tenni a nőkről, nőiségről és ezen fogalmak helyéről a Trafó nagytermében. MOSOLYGÓ MIKLÓS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Molnár Csaba táncművész-koreográfussal beszélgettünk arról, miként működik közre különféle szakmai helyzetekben, hogyan látja magát táncszínházi alkotóként, illetve hogyan lehet a Trafóban újragondolni egy négy éve bemutatott előadást. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Hód Adrienn előadásai mindenekelőtt a szabadságról szólnak. Tabukat döngető, korlátokat nem ismerő koreográfiái után ezúttal azonban a fonákjáról közelít a témához: létezik-e szabad akarat? KOMJÁTHY ZSUZSANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az idei fesztivál is figyelemmel tekint a világra, a visszajárók kíváncsiságát és szempontjait mintha át is rendezné – ahogy a világ működése is rendeződik át, folyton. 1+2 előadásról mesélek, bár volt még, amiről érdemes lenne, de aki sokat markol keveset, az megjárja. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Ötödik alkalommal rendezték meg a dunaPart – Kortárs Előadó-művészeti Platformot. A szervező Trafó Kortárs Művészetek Házának célja változatlan: bemutatni a független magyar előadó-művészeti szcénát, és elősegíteni az együttműködéseket és a nemzetközi forgalmazást. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Az egyszerű ajándékok tudnak igazán nagy örömet szerezni. Ezt tanultam az idei Sziget utolsó két napján, de azért találkoztam néhány összetettebb meglepetéssel is. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Minden csak illúzió: a Kőszegi Várszínház szezonzáró dupla premierje látszat és élet összefüggéseiről gondolkodott – a valóság és a halál tükrében. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Júniusban még mindig Bécsbe érdemes kirándulni annak, aki kíváncsi, hogy hol tart ma és várhatóan merre halad a színház. JÁSZAY TAMÁS JEGYZETEI. Tovább a cikkhez
Ha nem elég körültekintően használjuk őket, kicsúsznak a kezünkből, és apró darabokra törnek a szavak. Várnában jártam ugyan szószínházban, de izgalmasabb volt a többi, vagyis a néma csend. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
