Két, homlokegyenest eltérő darabot hozott a Bangarra a Tavaszi Fesztiválra: mintha különböző társulatot látnánk szünet előtt és után. Sajnos, művészileg egyik sem meggyőző. Vagy nem is ez a cél? Elég, ha megjegyezzük, mit jelent az, hogy X300? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két terjedelmes estén mutatkozott be a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Prágai Nemzeti Színház Petr Zuska vezette Balettegyüttese: a formáció természetesen járt már itt, ám a még mindig ifjú titán, nemzetközi szinten is ismert táncos-koreográfus hat éves regnálása alatt nem. Most viszont kaptunk, bőven. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van abban valami szürreális báj, amikor kiválóan képzett balett-táncosok felnőtt közönség előtt a Paff, a bűvös sárkány, akarom mondani, a ’magic dragon’ dallamaira mozognak. Ráadásul mindezt teljes komolysággal és hihetetlen profizmussal. JUHÁSZ DÓRA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Édeskés, modoros, giccshatáron egyensúlyozó előadás a Merengők. De végül is mitől „muchás” a bemutató? A háttérben és a padlón zajló, elmosódó vetítéstől? Az artisztikus öltözésektől-vetkőzésektől? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A MU Terminál IV. évfolyamának B estjén két egymástól teljesen eltérő stílusú koreográfiában mutatta meg öt egymástól teljesen eltérő stílusú táncos, hogy mit tud. Lelkek a celofánban, tangó a fiókban - ez első hallásra furcsán hangzik, de kiderült, hogy minden a helyén van. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Közép-Európa Táncszínház húsz gyertyával bevilágított születésnapját kétkoreográfiás esttel ünnepelte. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A piros bohócorr elhagyhatatlan játékszerként kíséri végig az előadást. Orron fityeg, hímvesszőn lóg, egyszer még önálló életre is kel. Később koromfeketére vált. Kesernyés bolondéria pulzusszám-növekedés nélkül. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Meglepően élvezetes a re-DNS, pedig olyan sok újdonságot nem tartogat: szerves folytatása a végtelenített KGP-eposznak. De ne legyünk telhetetlenek, hiszen minőségi munka ez. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Marisa Godoy svájci táncos-koreográfus és előadóművész Radical_Connector című előadásán a MU Színházban megtörtént az a bizonyos színházi csoda. SISSO KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Zambrzyczki Ádám Passive című munkája alcíme szerint – Definitive Observation Process – a végleges észlelési folyamatokat vizsgálja. A cím senkit ne tévesszen meg: egy kortárs táncelőadás nem feltétlenül azt adja, amit ígér. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kettőbe vágott estén Bach leginkább női testet ölt: az Egy nő két nimfája a padlóra vetített geometriai alakzatok között szögletesedik és lágyul, a Juxtaposition szőke hősnője térből kiszakított térben fülel a belső hangokra. Csupa szépség kering céltalanul az űrbe vetve. HALÁSZ GLÓRIA CIKKE. Tovább a cikkhez
A Twins – Ikrek a 2006-os MIL AN ikerdarabja, és bár elsőre úgy tűnik, nagyon hasonlít hozzá, mégis mások az erősségei. Külön öröm például Major Lászlót végre az első, valóban neki való szerepben látni. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Temps d’Images idei ARTE TV filmválogatásában láthattunk a táncfilmek között dokumentumfilmet, táncopera-mozit, munkafolyamatot bemutató sztorit és transztánc-movie-t is. A kínálatot a sokszínűség jellemezte - meg a kétely, hogy létezik-e a táncfilm mint önálló műfaj. SISSO BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Miután elhalkulnak a madárhangok, ismerős berregés keríti nosztalgikus hangulatba a nézőt. A Kamra színpadán, a borostyánon túl, a viaszos vászonnal borított asztal mögött, az Orion tévével szemben egy Lehel hűtő zúg. Ártalmatlan időutazásként indul Bozsik Yvette előadása. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mintha egy hetvenes évekbeli sci-fit néznénk, ahol az űrből érkező szörnyek rafináltan, földön tekeregve próbálják meg becserkészni áldozataikat. Az ellenállás reménytelen, tűzzünk fehér zászlót a fülünk mögé, és adjuk meg magunkat. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
