Imre Zoltán szellemiségéhez kapcsolódik az a két fiatal koreográfus, aki a róla elnevezett program támogatásával április 6-án mutatkozik be a Trafóban: Lukács Levente darabja, A hosszútávfutó magányossága a férfiassághoz, szerelemhez fűződő viszonyáról, Tóth Laura koreográfiája, a Follia a hétköznapi őrültségekről szól. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Két évvel az eredetileg tervezett időpont után végre a Trafó színpadán a kanadai kortárs táncszcéna figyelemre méltó csapata, a Compagnie Catherine Gaudet. A társulat vezetőjével arról is beszélgettünk, miért halványodik el bennünk a csodálatos. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A brémai premier után február 11-én és 12-én a Trafó közönsége is láthatja Hód Adrienn és Molnár Csaba rendhagyó testekre komponált kortárstánc-koreográfiáját, a Harmoniát. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Blaszfémia, ha egy zenei képzettséggel nem rendelkező koreográfus karmesterként lép színpadra, vagy épp ez a kívülállás teszi lehetővé, hogy a mű hatásmechanizmusának a mélyére ásson? A kérdés leginkább azért aktuális, mert Xavier Le Roy Tavaszi áldozata január 20-án és 21-én a Trafóban látható. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Góbi Rita táncművész-koreográfus szerelemduettnek nevezi a Trafóban december 14-én látható Sziget – Táncmonológok fényfürdőben című új produkcióját, melyben először dolgozik együtt Maurer Milánnal. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Hogyan lehet részvételivé tenni egy köztéri installációt? Mivel lehet elérni a bevonódást Budapest egyik legforgalmasabb terén, mindössze egy kisfilm megtekintésével? Ilyen kérdések jártak a fejemben szeptember végén, a Széll Kálmán térre menet. KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Másfél éves kényszerszünet után végre újra együtt fesztiválozhatott a táncot szerető, és azzal ismerkedni vágyó közönség Veszprémben, ahol a TÁNC XXIII. Nemzetközi Kortárs Fesztiválját rendezték. BÁLINT ORSOLYA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Nem, nem kell megszállott balett-rajongónak lenni ahhoz, hogy fölhabzó kíváncsisággal böngésszük a falakon és a tárlókban elhelyezett szövegeket, alaposan szemügyre vegyük a fotókat – elég, ha érdekel bennünket egy huszadik századi magyar művészsors. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az idei Placcc-nak bizony örülhetünk, és nemcsak azért, mert végre „rendes” előadásokat látni testközelből (#herecomesthesun), de azért is, mert ez a fesztivál minden, csak éppen nem „rendes.” KOMJÁTHY ZSUZSANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A szentendrei MűvészetMalom udvarán július 29-én, a Kőszegi Várszínházban augusztus 3-án élőben és tovább gondolva jelenik meg a Szinesztézia című előadás, amihez a Ferenczy Múzeumi Centrum nyújt szakmai támogatást. Gergye Krisztián táncművésszel és Kígyós Fruzsina művészettörténésszel beszélgettünk. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az abszolút járványbiztos módja a színházcsinálásnak, ha üveg mögé kerül a produkció, a néző pedig az utcán marad. A KirakART-on alig félórás performanszok, minikoncertek, installációk töltötték meg élettel az üzletek, kávézók utcára néző üvegszekrényeit. Másfél évnyi megvonás után kicsit olyan volt kirakatról kirakatra barangolni, mint felbukkanni a víz alól. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Bartók Tavasz kétségkívül legbartókibb produkcióját láthattuk május 26-án este, hiszen Bartóknak nem csupán a zenéje – sőt, Zenéje – hangzott fel a róla elnevezett Nemzeti Hangversenyteremben, hanem ő maga is megelevenedett a pódiumon egy tánckölteményben. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az „elő-adás” a Trafó célkitűzésének megfelelve nem egy élőben streamelt színházi előadás. Interjúk, próbafelvételek és az elméleti háttérmunkába való betekintés segítségével kerülünk közelebb ahhoz, amit az alkotók erről a témáról szeretnének átadni. Felmerül azonban a kérdés: miért nem werkfilm? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
2013-ban a Barackfáról szólt az Összetartozás dala. 2020-ban új gyümölcsöt találtak a Tündérkertben, amely a Kárpát-medencei magyarság közös múltját és jelenét, s ha magját elültetjük, talán még fenntartható jövőjét is szimbolizálja: a Fantomfájdalom színpadán piros és zöld almák gurulnak. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Gépnarancs színpadi adaptációjának művészi feladványa arra a játékra emlékeztet, amikor valaki a sor elején suttogva elindít egy mondatot, majd az utolsó hangosan kimondja azt a többieknek. Mindez egy több médiumon átívelő adaptáció esetében annyit jelent, hogy jó, ha a formai jellegzetességek változása mellett az üzenet magja érintetlen marad. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
