Nagy József táncos-koreográfus énje ismét a képzőművész ént invitálta közös munkára, hogy Szelevényi Ákos élő zenei közreműködése mellett végigvezessen minket a madárrá válás lassúdad rituáléján. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
A címben szereplő mondatot a Mesék a testtelenségről egyik szereplőjének – egy a rákkutatásban tevékenykedő kutyának – a szájába adja a rendező, de ugyanezzel a gondolattal és vegyes érzésekkel távozhatott Salamon Eszter előadásáról a közönség. Kísérleti alanynak lenni ugyanis nem feltétlen szórakoztató, de mindenképp tanulságos. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Huszonöt éves a TranzDanz: Kovács Gerzson Péter műhelyében a magyar táncművészet színe-virága megfordult az elmúlt negyed században. A társulatvezető, aki kipróbált művésztársak, fiatal ígéretek sorát emelte és emeli munkáiba, e választásaiban ritkán nyúl mellé, vagy inkább soha. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lelkesen amatőrködő izraeliek, nevetésben kibontakozó németek, gender témát megpiszkáló magyarok – és a sor természetesen folytatódik, mert folytatható: tizenhárom nemzet tizenöt előadása az idei ötnapos L1 feszten, melynek a közepét szúrtuk ki szemlézésre magunknak. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A 2009-ben indult, budapesti „butoh biennále”, az Itt van Japán! idei, negyedik napján egy bemutató és egy vendégjáték szerepelt a színpadi kínálatban. Batarita és Daiji Meguro kettőse, majd Ko Murobushi szólója a lélek animális oldalára vitte kirándulni népes közönségét. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pannonhalmán a városi nyüzsgésből kiszabaduló kultúrturista számára a lelassuló idő, a csend, a levendulaillat, az éjszakai tücsökciripelés, a bor zamata, keveredve az ottlét minden apró mozzanatával észrevétlenül is az előadások részévé válik. Elvétve még felül is írja azokat. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
A Kortárs táncelméletek című kötet legalább kétféle értelemben nevezető hiánypótlónak az ábrázoló művészetek körül kialakult, kialakulófélben lévő hazai elméleti diskurzusban: egyrészt, mert általa végre dekonstrukciós megközelítésben olvashatunk a performativitás jelenségéről, másrészt, mert (ennél fogva) válogatott tanulmányai a hiány ábrázolásának (anti)esztétikájáról, a reprezentálhatatlan reprezentálásának eseményéről értekeznek. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Decemberben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a Tünet Együttes, a társulat vezetője idén lett negyvennégy éves, nem meglepő hát, hogy a társulat körül megszaporodtak az idő múlásával, a számvetéssel, a halál gondolatával foglalkozó darabok. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mindenkinek megvan a maga harca. Az A. E. Bizottságnak ott volt Aczél György és a kései Kádár-korszak levegőtlensége, Gergyének és a ma független művészeinek pedig a lassan már aczélgyörgyi szemüvegen át látó mai kultúrpolitika hivatalnokai. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az egyetemes tánctörténet egyik emblematikus alkotása, az annak keletkezése idején harmincadik évét éppen csak betöltő Maguy Marin May B című koreográfiája tért vissza Budapestre. A francia előadás először – szinte felfoghatatlan módon – 1983 novemberében volt látható Magyarországon: alkotóját azonban Győrben, három évvel korábban már megismerhette a hazai publikum. HALÁSZ TAMÁS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Bozsik Yvette új rendezése Minden ötödik órában címmel a családon belüli erőszakról szól. Új műfaj a láthatáron: figyelemfelhívó társadalmi hirdetés, élő plakátképek musicalben elbeszélve. SISSO KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Száz éve született Weiner Leó Csongor és Tündéje. A centenáriumon a Tavaszi Fesztivál nagyszabású összművészeti alkotással kívánt tisztelegni a kísérőzene értékei és szerzője emléke előtt. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Alig több mint egy éve Pichet Klunchun thai táncossal közös, kétszemélyes estjével járt legutóbb nálunk Jérôme Bel. Az ismerkedéstörténetet megörökítő, újrajátszó, egymásra csodálkozásból épített művet most – bizonyos értelemben – hasonló követte, a Theater Hora fogyatékos művészeivel. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Angelin Preljocaj társulata hatodik alkalommal jár Magyarországon: ilyen jelentős alkotó, ilyen jelentős társulattal ritka, hogy hasonló rendszerességgel tenné nálunk tiszteletét – kivált Franciaországból, ahonnan manapság sokkal kevesebb táncelőadás érkezik hozzánk, mint egy-másfél évtizeddel ezelőtt. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A feszített munkarendről, a fogyatékosokkal való munka gyökereiről és lefolyásáról, meg arról is beszélt a világhírű koreográfus, hogy miért nem büszke a legelső darabjára, amit Budapesten készített két évtizeddel ezelőtt. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
