Darálós, faltól falig akciókat, szórakoztató ellenszereposztást és kihagyott ziccerek sorát hozza a Netflix eddigi legdrágább filmje, a nyár nagy durranásának ígért kémzúzda. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az amerikai független film fenegyereke a floridai motelek után a texasi iparvárosok felé vette az irányt, hogy újra belülről vizsgálja a tengerentúli társadalom perifériáján ragadt rétegek sajátosan őrült mindennapjait. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A 2020-as Emma. után megérkezett az újabb Jane Austen-adaptáció. A Netflix gondozásában és modernizálásával ezúttal az írónő utolsó befejezett regényét, a Meggyőző érveket láthatjuk viszont a televízió képernyőjén. KISS DALMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A drog rossz, a kereszténység jó – ezt üzeni D. J. Caruso új filmje, ami nem is didaktikus mondanivalója, mint inkább következetlen vallási motívum- és szimbólumrendszere miatt vérzik el. SÜLL KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Moonage Daydream című dokumentumfilm rendezője annyi archív felvételhez fért hozzá, mint még soha senki, mégsem tudott újat mondani David Bowie-ról. De a filmet nézve ezt nem feltétlenül bánjuk. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A valaha nagymenő popsztár, Richie Bravo hazatér szülővárosába, Riminibe, hogy eltemesse édesanyját, de rájövünk, hogy sokkal több itt a temetni való. NAGY TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A spanyol Oscar-nevezés kiválóan karikírozza a modern cégvezetőnek a makulátlan imidzs fenntartásáért folytatott mindennapos küzdelmét, miközben a látszat ajtaján egyre többször kopogtat be a kendőzetlen valóság. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az utolsó lépcsőfok nyolc epizódban keresi a választ a kérdésre, mi értelme van feldolgozni egy már korábban dokumentált bűnügyi esetet. Az HBO sorozatának válasza nem problémamentes, mégis működőképes kísérlet. BOZÓ ANTAL CIKKE. Tovább a cikkhez
Zsótér Indi Dániel szkeccsfilmje minden elvárást felülmúl, egyet leszámítva: cseppet sem karanténspecifikus élethelyzetekről szól. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Drót alkotói ezúttal egy lényegesen kisebb léptékű művel világítanak rá az amerikai rendőrség, tágabb értelemben véve pedig az egész ország rothadására. BECSÁGH DÁNIEL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Baz Luhrmann Elvis-filmje olyan, mint a legendás énekes Las Vegas-i fellépőruhája: látványos, színes és vibráló, de ez az extravagáns külső nem enged igazán közel a mögötte megbújó emberhez. KISS DALMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
2022 egyik legjobban várt horrorja a történetet keretbe rendező szimbolika nélkül követi a Sinister nyomvonalát, így egy hangulatában hasonló, narratívájában kevésbé komplex tinédzserthriller bontakozik ki, ami csak részben képes beváltani az előzetesen elé támasztott elvárásokat. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Előfordul, hogy egy film sikeréhez már a jó ötlet is elég, a Spiderhead azonban megmutatja, milyen, ha egy projekt rossz kezekbe kerül. A Netflix új filmje végtelenül unalmas, felejthető alkotás lett. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Lightyear pontosan olyan spin-off, mint a legtöbb, hasonló franchise-ból egy-egy karaktert kiemelő próbálkozás: elkészült, nem fájt, de meglettünk volna nélküle. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A keltetés drámai és hangsúlyosan finn művészhorror a tökéletesség és az elfojtás ártalmairól. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
