A Tűzgyújtó második filmes adaptációja a szuperhős-sztorik dömpingjében a mutáns-tematika friss megközelítését nyújthatta volna, ehelyett a végeredmény olyannyira banális, hogy műfajának évtizedekkel korábbi, mára már meghaladott jegyeit és problémáit hordozza magán. SÜLL KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mindenki kedvenc mémszínésze viccet csinál magából – és milyen jól teszi! SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jönnek a britek, vagyis itt az újabb felvonás a Downton Abbey életéből! Julian Fellowes többszörös Emmy-díjas sorozata a 2019-es filmet követően ismét a moziba invitálja a nézőket. KISS DALMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Március elején a Japán Alapítvány a Budapesti Iroda megalapításának 30. évfordulója alkalmából nagyszabású vetítéssorozatot rendezett fontos japán kabuki színházi felvételekből a Puskin Moziban. A közönség betekintést nyerhetett egy gazdag, élő, és a kor változó ízlésének megfelelően megújuló színházi hagyományba. CSEH DÁVID ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Inkább drámaként, és nem sportfilmként funkcionál jobban Halle Berry első rendezése, amelyben a főszerepet, egy takarítónőként dolgozó egykori ketrecharcost is ő alakítja. A remek színészi játék menti meg a filmet, az képes csak feledtetni a sztori kiszámíthatóságát. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Minden, mindenhol mindenkor nem találja fel a spanyolviaszt. A már bejáratott, más művekből összeollózott elemeket használja fel újra és vegyíti eredményesen. Bő kétórás szórakozásnak megfelel, ám földindulást generáló, kiemelkedő klasszikusnak kevés. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sandra Bullock és Channing Tatum keveredik trópusi kalandba Adam és Aaron Nee filmjében. A végeredmény egy helyenként működőképes, de nagyrészt kiszámítható műfaji film. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Hát hányféle múlt van?” – kérdi a költő, Dusán Sztevanovity. (A dal – Ahogy volt, úgy volt - Zorán 1987-es, Szép holnap című LP-jén jelent meg.) RÉZ ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Gyönyörűen kidolgozott izomcsoportok tájain vándorol a kamera Csuja László és Nemes Anna filmjében: a középpontban egy érzelmi, családi és testi kötelékek hálójában vergődő női testépítő. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Bergman szigete úgy mesél a párkapcsolatokról, hogy közben a kreatív alkotófolyamatnak is emléket állít: mintha az író-rendező elméjében látnánk, ahogy a film folyamatosan formálódik és nyeri el végső alakját, mindezt a külföldi nyaralások felszabadult, cidertől spicces hangulatában. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Legendás állatok-sorozat harmadik részében a botrányt botrányra halmozó Johnny Depp helyett már Mads Mikkelsen alakítja a sötét varázslót, Gellert Grindelwaldot, aki a varázsvilág vezetésére tör, mindezt pedig demagógiával, hangzatos üzenetekkel és erőszakkal akarja elérni. Ismerős valahonnan? VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Bridgerton még mindig bájos, de triviálisabb, mint előző évada. Fő alkotóeleméből, a romantikából és a szenvedélyből pedig alig kapunk. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Michael Bay legújabb rendezése után ismét felmerül a kérdés: van-e 2022-ben létjogosultsága olyan blockbustereknek, melyek kizárólag a mozi larger-than-life jellegére építenek? A rövid válasz az, hogy mindig lesz. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sok alkotás engedett már belesni a filmkészítés kulisszái mögé, elég csak a mára klasszikussá érett Trópusi viharra gondolni. A realistább vígjátékok mestere, Judd Apatow most a világjárvány bezártsága felől közelített a témához — ugyanolyan csípősen. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A francia rendező, François Ozon legújabb filmjében egy apa-lánya kapcsolaton keresztül mutatja be azt, hogy meddig megy el az ember, ha a szeretett személy lemond az életről és a halált választja. KISS DALMA CIKKE. Tovább a cikkhez
