A legtöbb szerzői filmes karrierjében elérkezik az a pillanat, amikor saját stílusát nevetséges túlzásokig fokozza – az ötszörös Oscar-díjas mexikói rendező esetében egyáltalán azt nevezhetjük kisebb csodának, hogy ez csak a Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikájával következett be. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Guillermo del Toro Pinokkió feldolgozása kicsiknek és nagyoknak szóló mágikus-realisztikus tündérmese, egyben kiáltvány az animáció mint művészeti forma szépségéről. Szerencsére mindkét téren kiemelkedőt nyújt. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
James Cameron Avatar folytatása tankönyvi példája a filmes második részeknek. Bővülő világa, gyarapodó karakterei és lenyűgöző látványvilága mögött bár továbbra is vannak hiányosságok, ismét élvezetes mozifilmet kapunk. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
2022 utolsó magyar mozija vérbeli romkom, ami mese- és csodatematikájával, ötletes vizualitásával és alaphelyzetéből adódó abszurditásával igyekszik kiemelkedni a középszerű közönségfilmek mezőnyéből – moderált sikerrel. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Netflix kosztümös drámája nem csupán az egykori botránykönyv legújabb adaptációja: a túlfűtött pillanatok és a meztelenkedés mögött felsejlik a patriarchális normák közötti őrlődés állapota és az abból való szabadulás lehetősége. KISS DALMA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A harmadik évadánál járó Ramy a dramedy műfajának sziporkázóan szellemes, ugyanakkor súlyos egzisztencialista dilemmákat felvető remekműve. A címszereplő felnövekedés-története merész húzás a politikai korrektség már-már végzetesen humorvesztett korában, a sorozat mégis képes utat találni akár a legérzékenyebb nézőhöz is. SUGÁR BERTALAN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Szamaritánus néhány pillanat erejéig megvillant egy a kortársainál lényegesen érettebb, egyedi szuperhőstörténetet, hogy végül mindegyiküknél régimódibb változat mellett tegye le a voksát. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tarik Saleh a legjelentősebb iszlám egyetem közegébe ágyazott, belső vallási konfliktusból kibontakozó, kegyetlen politikai thrillerében olyan világ sejlik fel, mely fokozatosan a bőr alá kúszó, kellemetlen érzéssel tölti el európai nézőjét. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az idei Verzión vetített magyar filmekben hangsúlyosan jelent meg az egyéni megélés és a társadalmi megítélés különbsége, illetve a ránk erőltetett és általunk felvett szerepek hamissága. VIGH MARTIN BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Az Amazon sorozata inkább lett modern fantasy, mint Tolkien mesevilága. Ennek elfogadását és megítélését pedig nagylelkűen a nézőre bízza, míg saját mitológiáját az első évad során ügyesen felépíti. BOZÓ ANTAL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A 19. századi Írországban, a pusztító éhínség közepette talán csak a csoda segíthet. És bár ez meg is érkezik, de vajon tényleg lehet hinni benne? Sebastián Lelio filmje a valóság, hit és illúzió kérdését feszegeti a krimiként is működő történetben. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A menü, mint horrorfilm, váratlan műfajkeverék. Maróan önkritikus, ugyanakkor abszurd módon szórakoztató horrorfilm, mely ismeri nézőjét és hajlandó kiteregetni saját hibáit, hadd szórakozzanak közösen rajta. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szilágyi Fanni első rendezése tükörfilm, mely látszólag különböző, mélyrétegükben mégis ugyanazokat a közös kényszereket hordozó ikerpárról szól, akik valahogy nem találják az egymáshoz vezető utat. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nemes szándék, de kissé tankönyvízű kivitelezés. Az Azt mondta a #metoo-mozgalmat elindító Harvey Weinstein-ügyről szól, az oknyomozós-újságírós filmek sablonjaiból építkezve. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az eredeti emlékét tisztelő, ám mégis végtelenül túltelített folytatás lett a Fekete Párduc 2. Korrekt szuperhősfilm egy személyesebb történettel, ami sajnos végig csupán ígéret marad. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
