A Minden, mindenhol mindenkor nem találja fel a spanyolviaszt. A már bejáratott, más művekből összeollózott elemeket használja fel újra és vegyíti eredményesen. Bő kétórás szórakozásnak megfelel, ám földindulást generáló, kiemelkedő klasszikusnak kevés. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sandra Bullock és Channing Tatum keveredik trópusi kalandba Adam és Aaron Nee filmjében. A végeredmény egy helyenként működőképes, de nagyrészt kiszámítható műfaji film. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Hát hányféle múlt van?” – kérdi a költő, Dusán Sztevanovity. (A dal – Ahogy volt, úgy volt - Zorán 1987-es, Szép holnap című LP-jén jelent meg.) RÉZ ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Gyönyörűen kidolgozott izomcsoportok tájain vándorol a kamera Csuja László és Nemes Anna filmjében: a középpontban egy érzelmi, családi és testi kötelékek hálójában vergődő női testépítő. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Bergman szigete úgy mesél a párkapcsolatokról, hogy közben a kreatív alkotófolyamatnak is emléket állít: mintha az író-rendező elméjében látnánk, ahogy a film folyamatosan formálódik és nyeri el végső alakját, mindezt a külföldi nyaralások felszabadult, cidertől spicces hangulatában. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Legendás állatok-sorozat harmadik részében a botrányt botrányra halmozó Johnny Depp helyett már Mads Mikkelsen alakítja a sötét varázslót, Gellert Grindelwaldot, aki a varázsvilág vezetésére tör, mindezt pedig demagógiával, hangzatos üzenetekkel és erőszakkal akarja elérni. Ismerős valahonnan? VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Bridgerton még mindig bájos, de triviálisabb, mint előző évada. Fő alkotóeleméből, a romantikából és a szenvedélyből pedig alig kapunk. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Michael Bay legújabb rendezése után ismét felmerül a kérdés: van-e 2022-ben létjogosultsága olyan blockbustereknek, melyek kizárólag a mozi larger-than-life jellegére építenek? A rövid válasz az, hogy mindig lesz. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sok alkotás engedett már belesni a filmkészítés kulisszái mögé, elég csak a mára klasszikussá érett Trópusi viharra gondolni. A realistább vígjátékok mestere, Judd Apatow most a világjárvány bezártsága felől közelített a témához — ugyanolyan csípősen. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A francia rendező, François Ozon legújabb filmjében egy apa-lánya kapcsolaton keresztül mutatja be azt, hogy meddig megy el az ember, ha a szeretett személy lemond az életről és a halált választja. KISS DALMA CIKKE. Tovább a cikkhez
Horrorfilmek kedvelt alaphelyzetét hangszerelte át a Netflix új kamaradrámája. Az ismert milliárdost és fiatal feleségét egy betörő fogadja a minden igényt kielégítő nyaralóban. Az eleinte még viccesnek tűnő események pedig szép lassan elszabadulnak. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy nem létező szerelem lélegzetelállító varázslata a mozivásznakon: Paul Thomas Anderson szemet gyönyörködtetően kimunkált mesterműve az Oscar-szezon legjobb filmje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy mi köze a Ványa bácsinak egy piros Saabhoz és egy szerelmes japán tinilányhoz, aki előző életében ingola volt? A japánok idei Oscar-jelölt mozija, a Vezess helyettem egy perc híján három órában megválaszolja a kérdést. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Mariano Cohn-Gastón Duprat rendezőpáros legújabb filmje a filmkészítés kulisszái mögé kalauzolja a nézőt. Törnek a díjak, repkednek a káromkodások, de idővel semmi kétség: az utóbbi időszak egyik legintelligensebb vígjátékával van dolgunk. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fazekas Máté Bence azzal a gondolattal játszik el, hogy hány hatóságra van szükség egy középkorú nő kilakoltatásához. Ám minél több ember érkezik a helyszínre, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a bürokrácia nem igazán tud mit kezdeni azokkal a helyzetekkel, amelyekben némi emberségre lenne szükség. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
