Ön- és közveszélyes fiúk gabalyodnak az internet hálójába, miközben a saját átmeneteibe csavarodott Kelet-Európa fortyog körülöttük. Tandem-kritika Jan Komasa két net-filmjéről. GYENGE ZSOLT ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Felkavaró művészhorror, szívszorító dráma és szürreális vicc az Arany Pálma-díjas Titán, az egyik legizgalmasabb kortárs francia filmrendező második nagy dobása. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Nyomd, Bébi, nyomd rendezőjének új pszichológiai horrorja a hatvanas évek Londonján keresztül mesél felnőtté válásról, beilleszkedésről és a nosztalgia hamisságáról – több-kevesebb sikerrel. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mindig izgalmas látni, amikor egy alkotó eléri karrierjének azon pontját, amikor már bármit megtehet. Wes Anderson legújabb filmje ennek ékes példája, melynek talán rajongói örülhetnek majd legjobban. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bergendy Péter horrormozija nagy mennyiségben szolgáltatja a kísértetfilmek közismert konvencióit és ijesztésre kihegyezett momentumait, de a végeredmény éppen emiatt válik kevésbé hátborzongatóvá. SÜLL KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Hableány ötvözi a valóságot a képzeletbelivel, hogy a románcból a megragadhatatlan transzcendens felé tegyen egy lépést. Az igyekezet ellenére a film nem képes teljesíteni a kitűzött célokat. NAGY TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kevés kényesebb téma létezik, mint a hit kérdése, a félelem, vagy a bennünk élő kétely, hogy vár-e valami a halál után. A horror, mint az ismeretlennel és belső félelmeinkkel foglalkozó műfaj ideális terep e kérdések feldolgozására. BOZÓ ANTAL CIKKE. Tovább a cikkhez
A Halloween-filmek közismert sorozatgyilkosa, Michael Myers több mint 40 éve jelen van popkultúránkban, aligha véletlenül. A késes mumus egy továbbra is megoldatlan társadalmi probléma tünetének szimbóluma, így a szerepeltetése 2021-ben is aktuális. SÜLL KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy öreg hippi tanít. A gyerekek zenélnek, vitatkoznak, tanulnak. Nem látunk mást, csak iskolai hétköznapokat, ez a közel négyórás dokumentumfilm mégis az év legfelemelőbb moziélménye. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az egyik legfelkapottabb kortárs rendező a sci-fi irodalom talán legismertebb alapművét adaptálta. Kis hiányérzetünk azonban így is lehet a végeredmény láttán. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lehetetlen küldetésre vállalkozott a Nemzeti Filmintézet, amikor 120 évnyi magyar filmtörténelmet próbált egy kiállításba zsúfolni. A Nagylátószög ugyan szorgalmasan felmondja a leckét, ám a lelkes látogató hamar elvész a sorok között. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szakadár ősi, mégis friss kérdést feszeget: mi alapján határozzuk meg az állam számára legfőbb jót? Van, akiből aztán a válaszadás közben a szólásszabadság mártírja lesz. GYÖRE GABRIELLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ridley Scott középkori eposza két férfi évtizedes szembenállását és egy nemi erőszak valós történetét meséli el, miközben tolakodó politikai üzenet nélkül talál párhuzamot a jelennel. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Párhuzamokat, megfeleltetéseket fel lehet fedezni, ha nagyon akarunk, de lényegét tekintve nem sok szűrődött át Virginia Woolf Orlandójából a Dollár Papa Gyermekei erotikus filmelőadásába. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kis Hajni debütáló nagyjátékfilmje vérbeli kelet-európai történet sorstragédiákkal, jobb életre vágyó hősökkel, sok humorral és megható pillanatokkal. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
