Úgy fest, kifogyott a lendület a szuperkúl bérgyilkos történetéből. A közel háromórás John Wick: 4. felvonás akciódúsabb lett, mint az előző részek, de monotonabb és öncélúbb is, jóval kevesebb teret engedve az érzelmi azonosulásnak. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Adaptálni soha nem könnyű feladat, akár könyv, akár játék a forrás. Ez hatványozottan igaz egy olyan alapanyag esetében, mint amilyen a videojáték iparának – valószínűleg mindenkori – non plus ultrája, a Naughty Dog égisze alatt készült The Last of Us. FÁTRAI KATA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Robosztus bölények, helyeslő mosómedvék, bűn mérgével átitatott kígyók, hiszékeny kacsák, ármánykodó prérifarkas és az általa formált emberek lakják a teknős alakú, páratlan Paradicsomot, ahol a teremtett harmóniát az ösztönök önkénye bolygatja meg Gauder Áron régóta dédelgetett tanmeséjében. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagyon szép, nagyon egyszerű, nagyon ír film a hallgatás és a törődés erejéről. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Történelmi traumákat vegyít eltúlzott erőszakkal és zsánerfilmes megoldásokkal a Vadászok című sorozat. Habár az eszközei gyakran túlzóak, egyes jól eltalált pillanatai miatt mégis fontos alkotásról beszélhetünk. BOZÓ ANTAL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az idei Oscar nem is annyira titkos favoritja gyengéd film a depresszióról, és a hiábavaló vágyról, hogy megfejtsük a szüleinket. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kurrens magyar történelmi film továbbra is képtelen úgy elmesélni egy valóban vászonra kívánkozó történetet, hogy közben túllépjen a korlátolt, szigorú értelemben vett jó-rossz bináris oppozíción. A jelenség alól a Hadik sem kivétel, sokkal inkább a szabály. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Míg a Fehér lótusz első évada egyetlen csettintéssel rántotta ágyba nézőjét, és aztán mindenfajta erőlködés nélkül képes volt partnerét flow-ban tartani, a második évad inkább csak egy hosszan elnyújtott, sekélyes hook-up-ra emlékeztet. SUGÁR BERTALAN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Friss, merész és komplex mestermű egy veterán filmestől: úgy tűnik, egy magányos szamár viszontagságai hozták el az idei Cannes-i fesztivál első igazi szenzációját. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Öt nap a kórházban látszólag egy természeti katasztrófa hiteles bemutatása, valójában azonban sokkal több annál. Sokrétű, húsba vágó elmélkedés a felelősség és a döntés mibénlétéről, tele kitűnő színészi alakításokkal. VIGH MARTIN SPOILERES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Felgyorsult és hatékonyság-hajszoló világunkban viszonylag ritkán találkozunk céltalanul sodródó emberekről szóló történetekkel, és nem csak azért, mert idegen a korszellemtől, hanem mert egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a sehova nem haladás luxusát. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az új évezred emblematikus rendezőinek portréit nyújtja át a Filmtekercs válogatása. A szelekció szempontjai vitathatatlanok, a végeredmény meggyőző. Helyenkénti hiányérzetünket csak a szövegek gondozatlansága mélyítette el, amely sokat elvesz az olvasás élvezetéből. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Párosulhat-e nárcisztikus személyiség igaz szerelemmel, avagy el tudjuk-e fogadni, hogy önmagunkban nem feltétlenül vagyunk elegek társunknak? Parádés színészi alakítások, szenzuális szexualitás és kifinomult rendezői érzékenység a Berlinálé leginkább magával ragadó filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Bezzegszülők a 3. évaddal végérvényesen igyekszik gyereknevelési szatírából sokkal érettebb élménnyé pozícionálni magát – és ez meglepően jól áll neki. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hibrid testek vergődnek jövőnk kvázi élettelen univerzumában száz év múlva, Budapesten. Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta letaglózó látványvilágú egész estés animációját a Berlinálé leginnovatívabb szekciójában mutatták be. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
