A lélek legkevésbé fotogén bugyraiban való vájkálás mélyen megérintő mozzanatai zavarba ejtő összképpé állnak össze. A második Rengeteg erős film; jobb, mint az első. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Shamira Raphaela egy kis szélsőjobboldali holland párt, a Holland Népszövetség (NVU) vezetőjének, Constans Kustersnek a mindennapjaiba enged betekintést, és habár számos releváns témakört érint, filmje több fontos információ részletezésével adós marad. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A csalók sosem voltak ronda emberek, ám az idősek gondnokságát ellátó Marla Graysont mintha a tökéletes emberek katalógusából húzták volna ki. Tökéletes a gátlástalansága és a mohósága is, ám egy nap emberére akad az orosz maffia egyik vezetője személyében. Blakeson ironikus párbaja, a Fontos vagy nekem remek és szinte hibátlan szórakozás. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tabudöntögető, frivol, megrázó és vicces – a szemtelenül kreatív Radu Jude sebészi pontossággal boncolja társadalmunkat, miközben mellesleg megújítja a filmművészetet. Az online Berlinálé versenyének egyik nagy esélyese. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dér Asia és Haragoncs Sári rendkívül érzékeny, intim és aktuális dokumentumfilmet készített egy örökbefogadásra váró leszbikus párról. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A remek első szezon után a Dickinson második évada sem okoz csalódást. Az Apple TV+ talán legkülönlegesebb sorozata továbbra is pikírt, humoros, ezzel együtt azonban minden pillanatában hű címadójához. VIGH MARTIN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Britney Spears, a kétezres éveket lázban tartó popsztár tizenkét éve gyámság alatt áll, az apja szigorú felügyelete alatt éli az életét – derül ki a New York Times legújabb dokumentumfilmjéből. Szomorú történet kizsákmányolásról, ellopott gyerekkorról, mentális egészségről. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az alkoholizmus finoman tabusértő ábrázolása bravúros alakításokkal és az évtized legjobb zárójelenetével. A dán Dogma-alapító újra belénk mar. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Michèle Ohayon Oscar-jelölt rendezőnő új Netflixes dokumentumfilmjében a patriarchátus által „felülírt” és traumatizált női testek felszabadítására szakosodott rúdtánc-terápia bensőséges folyamatát mutatja be. SÜLL KRISTÓF ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Nem túl jó érzés, amikor a sarki fényt bámulva a végtelen hómezőn egy vörös pontot veszünk észre magunkon. Egy lézeres irányzék foltja, amint az az eldördülő lövésekből csakhamar ki is derül. Alain Darborg filmje a horror, a dráma és a skandináv krimi elemeivel építi fel a Vörös pont feszültségét. Nem sikertelenül. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szitokszavak története szinte állatorvosi lova annak az esetnek, amikor egy kivételesen jó ötlet kivitelezése nem elég átgondolt. SZABÓ DÁRIÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mike Cahill amerikai rendező színrelépése óta izgalmas, egyedi látásmódú független filmes, a Sundance Fesztivál egyik nagy kedvence. Harmadik nagyjátékfilmje, a Bliss, amely az Amazon Prime-on látható, szervesen illeszkedik az életművébe, és remek példa arra, hogyan lehet egy film értelmezését a rossz zsánerbesorolással tévútra terelni. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Apple legújabb drámájában Justin Timberlake börtönviselt, de új esélyre vágyó kisvárosi takarítót játszik, akinek nem elég, hogy vissza kell illeszkednie a társadalomba, még egy kisfiú gondozása is a nyakába szakad. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szép és érzelmes filmmel jelentkezett az ausztrál Simon Stone a Netflixen. Gyönyörű tájak, kitűnő zene és büszkeségtől duzzadó britek fémjelzik az Ásatást, melyet Carey Mulligan és Ralph Fiennes alakítása emel ki igazán a középszerből. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Izgalmas kamaradráma a közepén, laposabb csúcspont a végén: valahogy így lehetne összefoglalni a Fagypont alatt című spanyol filmet. Ami igazából addig érdekes, amíg a nézőnek találgatnia kell: ki a jó és ki a rossz az éjféli rabszállítást feje tetejére állító történetben. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
