A bostoni fojtogató és a Zodiákus mindmáig felderítetlen esete remek nyersanyag ahhoz, hogy újabb és újabb filmek szülessenek a témában. Matt Ruskin új verziója David Fincher mintáját követi: két újságírónő szemszögéből mondja el a maga verzióját. Egy olyan korban, amikor egy hivatásának élő nő gyanúsabb jelenség lehetett, mint maga a tettes. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy fest, kifogyott a lendület a szuperkúl bérgyilkos történetéből. A közel háromórás John Wick: 4. felvonás akciódúsabb lett, mint az előző részek, de monotonabb és öncélúbb is, jóval kevesebb teret engedve az érzelmi azonosulásnak. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Adaptálni soha nem könnyű feladat, akár könyv, akár játék a forrás. Ez hatványozottan igaz egy olyan alapanyag esetében, mint amilyen a videojáték iparának – valószínűleg mindenkori – non plus ultrája, a Naughty Dog égisze alatt készült The Last of Us. FÁTRAI KATA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Robosztus bölények, helyeslő mosómedvék, bűn mérgével átitatott kígyók, hiszékeny kacsák, ármánykodó prérifarkas és az általa formált emberek lakják a teknős alakú, páratlan Paradicsomot, ahol a teremtett harmóniát az ösztönök önkénye bolygatja meg Gauder Áron régóta dédelgetett tanmeséjében. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagyon szép, nagyon egyszerű, nagyon ír film a hallgatás és a törődés erejéről. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Történelmi traumákat vegyít eltúlzott erőszakkal és zsánerfilmes megoldásokkal a Vadászok című sorozat. Habár az eszközei gyakran túlzóak, egyes jól eltalált pillanatai miatt mégis fontos alkotásról beszélhetünk. BOZÓ ANTAL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az idei Oscar nem is annyira titkos favoritja gyengéd film a depresszióról, és a hiábavaló vágyról, hogy megfejtsük a szüleinket. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
