"Közel kell menni, dolgozni, silabizálni, megérteni. Van benne nehézség – közel kell menni. Ez az emlékezés lényege, dolgozni kell vele." (Bán Zsófia) SCHILLER ERZSÉBET ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Mindig is szerettem volna benevezni egy világkörüli útra. Nem csak a kötelező nevezetességek kipipálása miatt és a lenyűgöző tájak látványért, hanem benyitni különböző ajtókon, jó napot kívánni az adott ország anyanyelvén, és aztán meglátni, mi történik ennek hatására. KOVÁCS ANDREA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Csak óvatosan a családi fotókkal, ha nem vigyázunk, műtárgy lesz belőlük! IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Magyar Nemzeti Galéria 1800 utáni gyűjteményének rejtett zugában három kortárs alkotó kínál frissítő szellemi kalandot a múltban andalgó látogatónak Rembrandt önarcképei ürügyén. Mindössze hat munka, plusz egy aprócska Rembradt-rézkarc néz egymással farkasszemet a 19. századi festészet remekei közé ékelődő intim térben, a szó szerint „szürke zóna” utóképétől mégis nehéz szabadulni. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Fortepan százezres digitalizált fotógyűjteményének mintegy háromszáz képéből nyílt kiállítás a Nemzeti Galériában. Az emberi élet szakaszai szerint tematizált válogatás valójában a huszadik század civil történetének képes krónikája. Érdemes böngészni a tablót – mindenki garantáltan magára ismer valahol… ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mi legyen a vezérvonalunk? Michelangelo gazdag életművének végigkövetése, esetleg az emberi testábrázolás fejlődésének tanulmányozása? Vagy arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kezdeti elképzelésekből hogyan születtek meg a Sixtus-kápolna alakjai? Esetleg azt nyomozzuk, hogyan hatott Michelangelo tanítványaira és kortársaira? Ha csak egyetlen szóval kellene jellemeznem „A test diadala. Michelangelo és a 16. századi rajzművészet” kiállítást, az minden bizonnyal a kísértés lenne. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA ISMERTETÉSE. Tovább a cikkhez
Az idei Budapest100 igazi nyertesei azon szerencsések voltak, akiknek az anyukája a Bauhaus korából származó épületben lakik. Az anyák napi ázós-fázós séta jó apropó arra, hogy a napjainkban méltatlanul alulértékelt modernizmus hagyatékán elmélkedjünk. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez itt most nem szokványos kiállítás-kritika Szüts Miklós legújabb tárlatáról. Bár a Pintér Galéria tágas tereiben húsznál is több méretes új kép függ – mind az utolsó évek friss terméséből való akvarell –, merész leszek és figyelmen kívül hagyom őket. Ennek a kiállításnak különös szenzációja, hogy ha fölül nem is írja, valamelyest új fénytörésbe helyezi az akvarellfestő munkáját. RÉNYI ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Weininger Andor a Bauhaus Fun-departmentjének frontembere volt. Zenekar, színház, bábok, díszlet, jelmez és képzőművészet – a rendkívül sokoldalú művész egymaga megtestesítette mindazt, amiért annak idején az új művészeti mozgalom létrejött: az élet minden területét átható új esztétikát. A Magyar Nemzeti Galéria tárlatának fókuszában egy bizarr kompozíció, Weininger mechanikus színháza áll. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A FoodPlay / GasztroJáték című tárlaton a kiállított alkotások – fotók, videók – üdítően és pofátlanul ingerelik, inspirálják a szemlélődőt. Azt üzenik, minden lehetséges: miért ne foglalhatnánk történetbe az asztalunkon lévő tányér tartalmát, miért ne alkothatnánk belőle játékosan? (Itt nem a kész ételeket szaporán dokumentáló, majd kiposztoló ún. foodporn-jelenségre gondolunk.) VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Nemzeti Táncszínház új épületbe költözött. Tekintsünk most el attól, hogy miért kellett szednie a sátorfáját, és nézzük pusztán az építészeti beavatkozást: mit ad az elegáns ház a városnak és a közvetlen környezetének? Az egyik tervezővel, Orlovits Balázzsal, a táncszínházat jegyző ZDA iroda munkatársával jártuk be az épületet. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
"Ez különben énnálam, és nem tudom, másnál hogyan működik, elég megbízható érzés. Ha nem jut az eszembe reggel - és még csíkos pizsamás kiszerelésben - a tegnapi film, a tegnapi színpadi produkció, akkor talán baj van. Akkor az a művészeti esemény nem csinálta a legkisebb kavarodást sem énbennem." SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A józsefvárosi Fekete Lyuk (1988-1994) történetét bemutató kiállítás egyszerre jeleníti meg a korabeli Budapest underground-alternatív kultúráját, ennek szereplőit, valamint a korszak zenei (punk, hardcore, metál, new wave stb.) mozgásait-törekvéseit. Az interjúk, archív filmfelvételek, fotódokumentumok mellett koncertplakátok, zenekari pólók, lemezborítók, sőt, ruhadarabok idézik fel a Fekete Lyuk extravagáns miliőjét, sajátos atmoszféráját. HAVASRÉTI JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az immár hagyományos Budapesti Építészeti Filmnapok idén abszolút aktuális témát választott: a beígért apokalipszis esélyeit feszegette, nem titkoltan azzal a hátsó gondolattal, hogy netán mégis elodázható a végítélet. A 11. Építészeti Filmnapokon az apokalipszis lovasainak nyomában jártunk. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az Iparterv 50+ cím letűnt idők állami tervgyárainak kevéssé izgalmas közegét juttathatja a látogatók eszébe – legalábbis bizonyos életkor alatt. Aki azonban az 50-et már legalább két évtizeddel maga mögött hagyta, vagy történetesen a művészettel foglalkozók szűk köréhez tartozik, jól tudja, hogy egy legendává vált képzőművészeti kiállítás ötödik ikszéről van szó. A Ludwig Múzeum emlékező tárlata - csakúgy, mint a róla szóló beszámoló – mindkét csoport igényeinek igyekszik megfelelni. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
