Van, aki vele szokta kezdeni az ÉS páratlan oldalát. Roskó Gábor festő, grafikus és sokszoros biciklitulajdonos állítólag ötven éves. A Ráday Galériában ötezer éves rajzokkal ünneplik. KÜRTI EMESE ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Reneszánsz Év kapcsán osztódással szaporodó viadaloktól, várjátékok burjánzásától, Mátyás király hasonmás-versenyek tucatjától és egyenlakoma-sorozattól tartottam. A Tavaszi Fesztivál Reneszánsz Napja részben igazolta félelmeimet. SZEMERE KATALIN RIPORTJA. Tovább a cikkhez
A Képzőművészeti Főiskolán Sváby Lajos osztályába járt, első kiállítását a szentendrei Vajda Lajos Stúdióban rendezte, de pályáját nem ez a két adat határozta meg. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tóth József Füles, a magyar reklámfotó eleven klasszikusa pályájának első – töredék – évtizedét mutatja be a Vintage Galéria tetszetős kötete. A képekhez Németh Gábor ad remek felvezetőt-sorvezetőt. HALÁSZ TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Mindég lesz a nagyvárosok határán / egy-egy letarolt gyepü rét, / hol hűvös alkonyati órán / hallani e mély dobzenét…” A labdapuffogásét. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az autonóm művészet él és virul, mintha csak a hatvanas években. Geometrikus nosztalgia, perspektivikus minimalizmus, párnaképek. Precisely that. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A több évtizeden keresztül zajló, karitatív hollandiai-belgiumi gyereknyaraltatásoknak állít emléket a Gyermekvonatok című kiállítás. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A történettudomány sokáig igen kevés figyelmet szentelt a járványoknak s azok - az élet minden apró területére kiterjedő - hatásának. Nem is csoda, elvégre ugyanily kevéssé törődött mindazzal, amit ma társadalomtörténetnek hívunk. BAROTÁNYI ZOLTÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kortárs művészet számára a legfontosabb kérdések ma társadalmi jellegűek. A Kiscelli Múzeum UtópiaTransfer kiállításán felbukkan Saint-Simon, Fourier, Rodrigues, kicsit távolabb Lenin is. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, Tulajdon. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sármos férfitekintet igéz a meghívóról; pont úgy néz - nőbolondító mosollyal a szája szegletében -, mint egy filmsztár a 40-es évekből. Ő Aszmann Ferenc, távolba szakadt hazánkfia. Nem hivatásos modell, hanem professzionális fotográfus. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nyakuknál összefűzött apró patkányok füzére csalogatta a metrón a legújabb designra éheseket. A Wasárnapi Művész Piac háromnapos holland-magyar fesztiválján helyet kapott a sajtreszelő lámpa, a formára cipzárazható papucs és a patkánybundából készült teamelegítő. SZEMERE KATALIN RIPORTJA. Tovább a cikkhez
Bicikli, facipő, sajt, hajó, joint, gay parade, a vöröslámpás negyed szexshopjai – nagyjából ez a tematikája annak a fotókiállításnak, amely a Millenárison tekinthető meg. Mi, magyarok így, azaz a sztereotípiáktól egyáltalán nem mentesen látjuk a(z egyik) holland fővárost. PAPP TÍMEA CIKKE. Tovább a cikkhez
A megnyitóbeszédből megütötte egy szó a fülemet, a saller. Én sose használtam, de gyerekkoromból emlékszem rá. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Silence címmel még látható néhány napig Rádai Andrea kiállítása az acb galériában, aztán már csak Amszterdamban újra. Végtelen festmények az amerikai modernisták és a magunk örömére. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Disznóbőrre tetoválja Jézust és Lenint, pedig vegetáriánus; röntgenképet készít nemi aktusokról üvegablakra, kicsipkézi a betonkeverőt, a főműve pedig metafora mindarról, amit létrehozunk. Wim Delvoye az Ernst Múzeumban. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
