A Magyar Nemzeti Galéria meghosszabbította a Kép és kultusz. Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete című kiállítását, február 20-ig látogatható a tárlat. A nagy érdeklődésre tekintettel a kiállítást hétfőn is meg lehet nézni, szombaton és vasárnap pedig este 8 óráig tartanak nyitva. KÁNTOR VIOLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A serendipity azt a képességet jelöli, ami alkalmassá teszi birtoklóját, hogy a véletlen vagy éppen bölcs belátása révén ott is értéket találjon, ahol nem is várná. A Magyar Nemzeti Galéria újonnan felfedezett Vaszary-képeire ez kétszeresen – az új művek és Vaszary művészi látásmódjára nézve - is igaz. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha van kihagyhatatlan kiállítás, akkor az a Jean-Michael Basquiat életművéből rendezett tárlat a bécsi Albertinában. A művész durva, nyers, art brut-hoz közelítő, az amerikai punk kultúra és east-side világát is beillesztő vizualitásával, kritikai megközelítésével hamar elérte, hogy a legnagyobbakkal állítson ki. Miközben az elsők között ismerte fel, hogy a köztér is lehet kommunikációra alkalmas felület, a jelenben is kívülálló, outsider maradt. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nyolc nagy, különálló táblán vetítik a dél-afrikai képzőművész tájat és ipari tájat, elhagyatott bányát, sívó pusztát, kóró növényeket ábrázoló szénrajzait. Az előtérben fekete ember sárga dzsellabában balról jobbra haladva forgó táncot jár dobszólóra. Majd jobbról balra kezdődik az árnyjátékszerű figurák – táncosok, zenészek, más résztvevők, továbbá rajzok, hibridek – menete, miközben a háttér szénrajzain a sötét ég és a növényzet változik. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fajgerné ezúttal amellett, hogy Trabantba ültetett, zöldparadicsom lekvárt főzött (ehető műtárgy!), common jam eat-art eseményeket szervezett, festett és felolvasott, a Godot kiállítóterét is teljesen átalakította. A kiállítás megtekintése után még azoknak is leesik a tantusz, akik eddig még nem jöttek rá, hogy az igazi forradalom a mosogatónál kezdődik. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha van irodalmi író, akkor Matisse festészeti festő vagy képzőművészeti képzőművész. Életművébe nem szüremlettek be a múlt század első felének történelmi viharai, s azt sem mondhatjuk, hogy gazdagítja emberismeretünket. Szenvedélyesen és lelkiismeretesen végigdolgozott, ugyanakkor állandó kételyekkel terhelt életének kutatásai kifejezetten esztétikaiak voltak. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kézzel festett porcelán napraforgómagok, deformálódott biciklik, egy Han-dinasztiából származó váza maradványai – a kortárs művész munkái bár jól ismertek, eddigi legnagyobb retrospektív tárlata mégis új megközelítésben láttatja az életművet, rávilágítva az autobiográfia mellett kultúrtörténeti összefüggésekre is. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egyszer virágkor, másszor világvége-hangulat. A test gyönyöreinek élvezése vagy az aszketizmus és remegés a Pokol bugyraitól. A közhangulat ingadozásának pedig hű lenyomata a művészet. Festett, írott vagy megénekelt formában, de mindig az emberiség két véglet közötti aktuális helyzetét mutatja. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Adósságot törleszt a Magyar Nemzeti Galéria most megnyílt Art deco Budapest kiállítása. Ez a stíluskorszak – bár minden megvan benne, amiért lelkesedni lehet – időről időre elfelejtődik, kimegy a divatból. Aztán visszajön, mert a luxust nem lehet megunni. A két világháború közötti korszak jellegzetes ízléséről átfogó képet adó tárlat csupa glamour, tobzódik az érzéki vizualitásban. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fájdalmat és a magányt tematizáló munch-i alakok sokszor olyanok, mintha a tudatalattiból előbukkanó figurák lennének, bár mindennapi helyzetek és kapcsolatok szereplői. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Én nem tudom, mi ez, de eldöntöttem: nem döntöm el, hogy színház vagy egy upgradelt tárlatvezetés. A Textúra-sorozat új darabja a Magyar Nemzeti Galériában minden esetre jó estét ígér – és az ígéretét be is tartja. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Cirkusz. André Kertész sosem látott képei címmel látható egy kamarakiállítás a Mai Manó Ház PaperLab Galéria nevű könyvesboltjában. Az összeállítás kiegészül még két korábban, 1925-ben illetve 1926-ban Párizsban készült cirkuszi témájú fotóval, melyeket a művész annak idején elajándékozott. BIHARI ÁGNES ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Különleges élményt ígérő audiovizuális szimfóniának nevezi Árvai György a Parademia című installációt, amit alkotótársával, Korai Zsolttal tizenkilenc hónap alatt hoztak létre. Október 18-án és 19-én hatszor láthatja a közönség a Trafóban. HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA. Tovább a cikkhez
Álmodnak-e az Androidok elektronikus bárányokkal? – így szól Philip K. Dick korszakalkotó regényének címe. A Szárnyas Fejvadász című filmben is felrajzolt robotnemzedék kérdése ezúttal nem egy sci-fi világába ágyazva, hanem a Ludwig Múzeum kiállítótereiben jelenik meg. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Drozdik Orshi performanszai és analóg fotói egybeérnek. Saját képmását előhívja, szétvágja, majd felnagyítja, összemontírozza, ezüst zselatinos fotóit átalakítja, magára vetíti, de nem egyszer, nem is százszor, ha ő akarja, akárhányszor. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
