Megint Cezanne. Geskó Judit kilenc évvel ezelőtti emlékezetes Cezanne-kiállítása után, amely Cezanne-nal és a tradíció(k)hoz való viszonyával foglalkozott, most Cezanne-ról mint tradícióról szól a kiállítás. Cezanne és a múlt, Cezanne és a jövő. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Három olyan példát szeretnék bemutatni, ahol a (színház)épület és annak funkciója túlmutat azon, hogy előadásokat fogadjon be, valójában az épület működ(tet)ése az elkötelezett (előadó)művészeti gyakorlat organikus részévé válik. NÁNAY FANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A fával való különleges kapcsolatát átszűri, átlényegíti Hollán, és amit elénk tár, az egy olyan szubjektív élménykép, amit senki más nem vethetett volna vászonra. „Ez egy romantikus viszony. Érezni kell, melyik fa vár engem.” - vallja a művész. Nála a fa szót kér, egyenrangú fél, nem pusztán illusztrált anyag. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Szinte zavarbaejtő a posztumusz hírnév globálisan átütő ereje. Vivian Maier életében extravagáns amerikai nevelőnő, holtában a fotográfia feminista géniusza. Nem sejthető honnan, de mindent tud a fényképészet csodálatos természetéről. BÖRCSÖK DÓRA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Rosti Pál, a 19. századi utazó, fotográfus, néprajz- és természettudós 1856-1858 között végigjárta Alexander von Humboldt ötven évvel korábbi latin-amerikai útját, majd élményeiről fotóalbumot készített. Ennek egy példányát a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A tanulmánykötet most Rosti és az album sorsának nyomába ered. KUTI KLÁRA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Mi is az, hogy „hatás”? - teszi fel a kérdést katalógusbéli írásának már a címében a kiállítás kurátora, Geskó Judit, de a tárlat megnyitása elött is több helyen hangsúlyozta, hogy nem hatástörténeti kiállítás készült. IBOS ÉVA KRIIKÁJA. Tovább a cikkhez
1931-ben, amikor megalakult az Abstraction-Création nevű párizsi művészcsoport, az absztrakt már két évtizede jelen volt a képzőművészet lehetőségei között; igaz, elsősorban más földrajzi helyeken. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
