Néhány éve a magyar kriminek új alműfaja terjed: a szocializmus időszakában eredő és onnan továbbgyűrűző bűneseteké. Ez az izgalmas nyomozás megírása mellett alkalmat nyújt a szerzőknek némi történelmi, társadalomtörténeti feltárásra. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Marcin Świetlicki könyvének végén megtaláljuk Krakkó városának regénybeli kocsmatérképét, de nem valószínű, hogy ezen felbuzdulva indulnánk egyszer kocsmatúrára a valóságos Krakkóban, ha a jósorsunk odavisz. IVÁN ILDIKÓ RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
„Úgy tervezem, hogy egy szép napon leülünk majd az apámmal, és mindent megbeszélünk. Hogy őszerinte mi van, és mi legyen akkor hát énvelem. Az orosz és magyar, pravoszláv és zsidó papírjaimmal. A szibériai mongol felmenőimmel, a szentendrei családommal, Krasznahorka büszke várával, és a tiszta férfiúsággal.” NÓVÉ BÉLA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Kovács Ákos magát nem is igazán zenésznek, hanem dalköltőnek, festőművésznek, filmrendezőnek, és – immár, novelláskötete megjelentével – írónak tartja. Egy igazi reneszánsz embernek. KONOK PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tasi Katalin A Homoklakó című, óvodás, kisiskolás gyerekeknek szóló meséje komoly és aktuális témát dolgoz fel: az úgynevezett bullyinggal (zaklatással), illetve tágabban a gyerekbántalmazással és a kiközösítéssel foglalkozik. KULCSÁR MELINDA ÉS BENCSIK ORSOLYA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Karácsonyi filmes sablon magasirodalmi csavarral, finom pszichológiai és történelmi háttérrajzzal. Megjelent Ali Smith Tél című regénye. BORSOVSZKY ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az eredeti főcím: Catch and kill („elkapni és megölni”) egy újságírói szakkifejezés, mely a botrányos történetek felkutatására, majd – a befolyásos megrendelő kedvéért - elsüllyesztésére utal; lépre csalva és cserben hagyva a nyilvánosság erejében bízó áldozatokat. ANTONI RITA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Ahol a szolgálat nemes feladatára gondolna az ember (hogy újra van jó minőségű, aktuális Shakespeare-ünk, Danténk), ott Nádasdy a szolgáltatásra fordítja a szót, sőt ami a színműveket illeti, egyenesen a színházak kiszolgálására. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hála a mindenható QR-kódnak és az okostelefonoknak: könyv- és filmkultúránk elemi erejű multimédiás robbanás előtt áll: jönnek a hibridkönyvek! Sőt, már itt is vannak. NÓVÉ BÉLA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Még a pandémia előtt egy jeles magyar történész arról beszélt a tévében, hogy a történettudománynak szemben a természettudományokkal az a szerencséje (és egyben tragédiája), hogy egyrészt közérthetően tud szólni a nagyközönséghez, másrészt olyan problémákkal foglalkozik, melyek sok ember érdeklődését felkeltik. TÓTH IVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Saly Noémi mint szépíró? Igen, új könyvében így mutatkozik be, bár az írások forrásmegjelöléséből kiderül, szépírói múltja több évtizedes. Antológiákban, folyóiratokban 1995-től jelentek meg elbeszélései, kisprózái, ezeket párosította most személyesebb hangú várostörténeti, szociográfiai és gasztronómiai esszéivel. DOMJÁN EDIT ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Az elmúlt években árrobbanás tapasztalható a női alkotók aukciós áraiban, de még mindig hatalmas a nemek közötti különbség a műkereskedelmi piacon. KÁNTOR VIOLA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Itt van egy új kötet, a Bálnadal, melynek versei – műfajban, témákban és versformákban – folytatni látszanak mind a lírai, mind az epikus oeuvre-t. Mégpedig összegző módon. Például egy hibrid műfajjal. DOMJÁN EDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A rákosligeti házban, ahol Kner Piroska élt, az új lakók a felújításkor találták meg a különlegesen szép papírra kézzel írt receptgyűjteményt. Évtizedekig őrizgették, majd néhány éve visszaajándékozták Gyomaendrődnek. Parti Nagy Lajos felkérésre írt belőle élet-kisregényt. Az Árnyékporocskáról és a Szakácskönyvről Mautner Zsófiával és Parti Nagy Lajossal beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„Az elrejtettség az egész létünket meghatározta, mi pedig – legalábbis a többségünk – egész életünkben kétségbeesetten próbáltuk elűzni magunktól ezt a történetet.” Bart van Es dokumentumregénye nem egyszerűen a holokauszt traumáiról szól, hanem a némasággal, a tagadással meghosszabbított szenvedésről. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
