Ambiciózus vállalkozásnak indult, majd ígéretes kezdés után döcögősen zárult az Alapítvány első évada. A sorozat helyenként érdekes kérdéseket boncolgat, ám a fő cselekmény mindezt beárnyékolja. BOZÓ ANTAL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A füstölgő ikertornyok valószerűtlen látványa sokunk emlékezetébe bevésődött; fel tudjuk idézni, hol és hogyan ért bennünket a hír, s elég néhány képkockát látnunk annak a szeptemberi napnak a történéseiből ahhoz, hogy újra eluralkodjon rajtunk a döbbenet. TÓTH IVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Először neveznek ki színes bőrű nőt egy amerikai egyetem irodalomtanszékének élére, s kisvártatva eluralkodik a káosz. Ez pedig az év egyik legkellemesebb sorozatélményét szerzi a nézőnek. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Netflix dél-koreai sikersorozata látványos kapitalizmuskritikát, könnyen mémesíthető vizuális stílust és némi eredetiséget kínál, összességében mégis kihagyott ziccernek tűnik. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hagai Levi remake-je a női-férfi viszony változását kutatja, miközben tiszteleg a Bergman-mű előtt, és játszik az elvárásainkkal, a koncepciókkal, a progresszivitással. FÁTRAI KATA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kevés kényesebb téma létezik, mint a hit kérdése, a félelem, vagy a bennünk élő kétely, hogy vár-e valami a halál után. A horror, mint az ismeretlennel és belső félelmeinkkel foglalkozó műfaj ideális terep e kérdések feldolgozására. BOZÓ ANTAL CIKKE. Tovább a cikkhez
Ülünk a képernyő előtt és vonogatjuk a párhuzamokat. Szó se róla, ismerjük ezeket a módszereket már rég, mégis most egy csokorban és történelmi perspektívában látva őket nyugtalanító érzés fogja el az embert. TÓTH IVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
