Lányok, fiúk, azon gondolkoztam a barátságtalanul zakatoló szentendrei HÉV-en, hogyan van közöm nekem ahhoz, hogy Erdély a világ legszebb tája. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Találkozás a komolyzenei koncert műfajával, az élmények és benyomások összegzésének feladatával, a kritikaírással. Mert soha nem lehet elég korán elkezdeni. KÉT KRITIKA AZ ISKOLAPADBÓL. Tovább a cikkhez
Megígértem magamnak, hogy nem veszek össze Emesével. Illetve azt is megfogadtam a még éppen tűző napfényen állva, hogy szerény leszek, visszafogott és keresztényi természetű. Ne ossza az ember az észt, ne kivagyiskodjon, ha sörről van szó. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem nagyon töröltem még telefonszámot. Mindig átvittem a következő készülékre az aktuális fölhozatalt. De most, hogy csökkentsem a káoszt, meg kellett tennem, mert minden számot és nevet meg kellett nézni, hogy beillesszek egy 36-ot, + jelet oda előre, amit még az okos szerelő fiúk se tudtak megtenni, és volt cca. négyszáz eset. És egyszer csak jönni kezdtek a halottak. DARVASI LÁSZLÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
"Ez különben énnálam, és nem tudom, másnál hogyan működik, elég megbízható érzés. Ha nem jut az eszembe reggel - és még csíkos pizsamás kiszerelésben - a tegnapi film, a tegnapi színpadi produkció, akkor talán baj van. Akkor az a művészeti esemény nem csinálta a legkisebb kavarodást sem énbennem." SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Olyan lakást vettem iksz esztendőkkel ezelőtt, amelynek igencsak kedves, viszonylag terebélyes balkonja volt. Van. Úgynevezett erkély, de azért egy Rómeó – negyedik em. – nem föltétlenül bírna vele. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
"Egyszerre csak azt mondta az a költő, hogy de ő eddig soha nem kapott díjat. Semmilyen díjat. Halkan mondta. De nem vádlón, bár rezignáció biztos volt a hangjában. Nem volt fiatal ember, nő. Énnekem ez a könnyen elszürkéllő félmondat nagyon megmaradt." SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
"Inkább a bonyolultabb utat választja tehát a tulajdonos, amikor ad. Amire én azt mondom, a pénz olyan dolog, hogy már megjárta a maga rögös, kalandos útját, és tiszta, mint kishúgunk alsóneműje a hipózás után, a disznóhús pedig lehet mindenféle külön egyezmények, árukapcsolások révén olcsóbb, mint amennyit ér máskülönben..." SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
"Ma a rendezés csiliviliségben relativizálódik, a színészi jelenlét elveszni látszik, elhomályosodik az intim, semmivel nem pótólható humanista tett, úgy értem, a hús-vér megformálása. Mert a pukkanás, a durranás, a petárda, a fényjáték, a repülés, a szaladgálás, a konfetti, a stílbravúr, a kivetítő semmivel nem tudja pótolni azt a rémületes csöndet, zihálást, tétovaságot és elhagyatottságot, amit egy öreg hazug test okozhat a színpadon." SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
"Például csendéletet soha nem sikerült írnom. Mert, akár Mándynál, mindig belebeszélt a kompozícióba valaki vagy valami, egy feslett kabát, egy kifogyott toll, egy lottószelvény, aki megint lófaszt se nyert, egy ember, aki azért volt ismerős, mert soha nem láthattam még." SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jó, nem az egész család. A család egy bizonyos része, közelebbi része: négy fő, kétszer két korosztály, és csaknem minden vasárnap. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
És akkor azt láttuk, hogy valaki, de ezt hogyan is mondjam úgy, hogy ne végezze máris olvasóimban szörnyhalállal a lélek, de jó, legyen, inkább úgy fejezem ki magam, ahogy kell, valaki a szeretett házunk bejárata elé szart. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Különben egy Vojnich képről szeretnék beszámolni, ami a nagyszobánk, na most ez elég relatív, már hogy nagy vagy nem a nagyszoba, mindenesetre annak a falán függ, és magától a művésznőtől kaptam. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Alább egy olvasói levelet közlünk. Egy helyesbítést, amely egy újságcikkre érkezett válaszul – a cikk azonban nem a Revizoron jelent meg. A SZERK. Tovább a cikkhez
Ha én lennék a pénzügyminiszter, én is megszüntetném a taót. Ha én lennék a kultuszminiszter, a most hozzám kerülő 37.5 milliárdból feljavítanám, vagyis szanálnám az egész magyar színházat, táncot, zenét. Ha én lennék a kulturális államtitkár, nem fogadnám a csókosok hívásait, és elveszíteném az asztalomon heverő papírfecnit, amin a lista van. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
