Kevés feszültséggel telibb dramaturgiai helyzet van a nyíltszíni hazugságnál. Talán csak a testi fenyegetettség ideje, az ütés előtti pillanat ilyen. De míg a színpadi közelharc láttán besüppedünk a székbe, lévén az már a vég, a hazugság hallatán összeránt bennünket a félelem. Mert az még bejöhet. És be is jön. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ártatlan mese, éteri történet, csöppnyi tanulsággal. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kiskakas gyémánt félkrajcárja ebben az előadásban olyan, mint a pizzára nyomott kecsap. Lehet, hogy nélküle jobban kijönnének az ízek, de a kecsap meg már bevált. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mit is tehetünk, ha az életünk tere egy szűk padlás? Például rock and rollra rophatjuk, miközben álmodozunk a repülésről. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kék meg zöld víz alatti lények úsznak egy anyai ösztönökkel bíró, narancsszín polip körül, s egy kétszer félórás bábjáték során felismerjük, benn vagyunk a vízben, benn, a problémák közepében, a gyermeki mássággal járó konfliktusoktól kezdve a mikroműanyagokkal terhelt óceán gondjainak felismeréséig. GABNAI KATALIN KRITKÁJA. Tovább a cikkhez
Felnőttként szeretnénk gyermekünket minél nagyobb biztonságban tudni, és elkerülni azt, hogy bármi olyasmit lásson, ami „nem neki való”. Ennek eredménye gyakran lesz az, hogy nem engedjük őt kapcsolatba kerülni a valósággal. A Vaskakas elmúlt pár éve többek között arra példa, hogyan lehet ízlésesen és stílusosan igazat mondani a gyerekeknek. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Főszerepeket játszik, bábokat tervez, emellett saját előadásait írja és rendezi. Horváth Márkkal, a győri Vaskakas Bábszínház sokoldalú művészével öngyilkos parafafiguráról, szakrális színházról és vérfrissítésről is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Tittel Kinga rendhagyó útikönyvsorozata gyerekeknek már a hatodik kiadásnál tart, és több mint 15.000 eladott példányt számlál. Nem ritka ez egy bestseller esetében, az azonban nem szokványos, hogy egy alapos tárgyi tudással, komoly művészi igénnyel elkészített kiadvány ennyire népszerű legyen. A Kolibri Kiadó sorozata egységesen magas minőséget képvisel. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Vuk története – felnőtt fejjel nézve – olyan, mintha a bibliai József életét követnénk, a fölívelő egyiptomi időkben. Neki drukkolni annyi, mint hódolni a hősnek, a maga erejéből sikeresnek, a szerző-védő, épeszű és könyörtelen gyereknek, s a bájjal teli, ifjúi férfierőnek. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ülök a Kolibri Pincében, nézem a Tipli című előadást, és egy jelenet után rájövök, hogy ezeket a srácokat én ismerem valahonnan. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fiatal, tanulni és a világot megjavítani vágyó munkaerő csomagol és indul külföldre, miután a sötét nagyúr bezáratta az iskolákat meg a kórházakat. Ezekre nincs pénz, helyette viszont futja szoborállításra meg látványépítkezésre. Hol járunk vajon? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Arcok mozdulatlansága és egy történet mozgékonysága, egy osztályterem, és benne tényleg csak a legszükségesebb eszközök. Vajon hogyan lehet a leginkább minimálisra redukálni Othello tragédiáját ahhoz, hogy ne veszítsünk el belőle semmi fontos részletet? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás címe: Az ember tragédiája “junior”. Vajon mit takar, miben nyilvánul meg a “junior jelleg"? Cseke Péter negyedéves kaposvári osztálya majdnem teljes létszámban és rengeteg szerepben vesz részt a kecskeméti Kelemen László Kamaraszínházban bemutatott, ifjúságnak szánt előadásban. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy kisgyerekeknek szóló revü sok mindenre lehet jó: például felnőtt nézőjét rádöbbentheti arra, hogy milyen egyoldalú a színházról alkotott képe. FRITZ GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Örkény Színház IRAM programjának alapítójával, Neudold Júliával beszélgettünk arról, találtak-e valamilyen formát vagy módszert arra, hogy náluk ne álljon meg teljesen az élet, mint ahogy a legtöbb színházban kényszerűen megállt. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
