Ábrándos és nosztalgikus előadás körhintává változó, pörgő napernyővel, repülő bálnával és egy vágyakozó elefánttal, aki pillangó szeretne lenni. Isten hozott a megvalósult álmok világában! TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az unalmat csak a jól nevelt felnőttek viselik el (teljesen értelmetlenül), a még ösztönlény négyévesek viszont csak arra figyelnek, ami leköti őket. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A fanatikus kiskakas találkozása a szadista törökcsászárral, avagy zenés-táncos hadviselés egy lyukas garasért. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nekem nem az Ablak-Zsiráf, hanem a Gőgös Gúnár Gedeon volt a kedvencem, és egész jól megvagyok ma is Lukács Kató rajzaival, de ebben a könyvben épp az tetszik, ami nem nosztalgikus. KÜRTI EMESE ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kicsit megszelídítve, átgyúrva, de szerethetően állította bábszínpadra Muszorgszkij művét a Csodamalom Bábszínház. Örülhetnek a miskolciak a hazai sikernek: az Operafesztiválnak ugyan vége, de ez az előadás továbbra is velük marad. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Budapest Bábszínház két 1965-ben bemutatott előadással, A fából faragott királyfival és a Petruskával érkezett Miskolcra, melyeket nyugodt szívvel a „minőségét határozatlan ideig megőrzi”-kategóriába sorolhatunk. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Összehasonlító könyvünnepmustra kezdő és középhaladó könyvbarátok szemével. SZILÁGYI ZSUZSA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A legelső Könyvhét tényleg könyvhét volt – 1929. május 13-tól 20-ig tartott -; két könyv jelent meg ekkor: Móra Ferenc Ének a búzamezőkről és Szabó Dezső Az elsodort falu című könyve. A könyvsátrak pedig biztos nem „csurogtak ki” a Vörösmarty térről. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mi a közös bennük? Környe, Nyírparasznya, Sárszentmihály, Alsónána, Felsőrajk, Jászfényszaru, Bag, Inárcs, Magyarpolány. Tovább is van, mondhatnám még, ám a feladvány akkor sem lenne egyszerűbb. JÁSZAY TAMÁS CIKKE. Tovább a cikkhez
A Marczibányi téri Művelődési Központ terme színültig megtelik. Akik részt vesznek a Színházi Nevelési Társulatok Országos Találkozóján, mintha mind hinnének abban, hogy a drámajátékok és a színházi nevelési program: csodaszer. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE. Tovább a cikkhez
„Anya, melyik is a Nemzeti Múzeum? Amelyiknek a kertjében egész nap játszani meg kézműveskedni lehet?” SZILÁGYI ZSUZSA CIKKE. Tovább a cikkhez
Ha egy gyanútlan külföldi május második hétvégéjén a Nemzeti Múzeum kertjébe tévedt, alighanem azt gondolta, hogy a magyarok hétköznapjainak természetes gyakorlata a szorgos múzeumlátogatás. Tévedett is, meg nem is. JÁSZAY TAMÁS CIKKE. Tovább a cikkhez
Vajon hány pesti múzeumjáró tudja, hogy létezik egy Szalma – Kincs – Tár nevű Muzeális Nemzetközi Szalmagyűjtemény? Vagy egy Sütőipari Emléktár, más néven Kenyérmúzeum? És a Kalap és Sipka Múzeumot hányan ismerik? Nos, ma már többen, mint a Múzeumok Majálisa előtt. KOVÁCS BÁLINT CIKKE. Tovább a cikkhez
Mintha a birodalom túlnőtt volna alkotóin: a Titkok birodalma című bábjátékot íróként jegyző Galuska László Pál és a rendező Kovács Géza alaposabban megrostálhatta volna a helyenként kusza, túl sok irányba elágazó alapanyagot. JÁSZAY TAMÁS CIKKE. Tovább a cikkhez
Csaknem félszáz előadással ünnepelt a gyermekszínházi szakma: élmény a kicsiknek és édes nosztalgia a fölnőttek számára. SZÉL JÁNOS CIKKE. Tovább a cikkhez
