Március 2-án hallhatta a közönség a MÜPA, Versailles-i Barokk Zenei Központ és a Haydneum legújabb nagyszabású produkcióját: az operaszerző Rameau egyik főműve, a Castor és Pollux első, 1737-es változatát. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Friss, merész és komplex mestermű egy veterán filmestől: úgy tűnik, egy magányos szamár viszontagságai hozták el az idei Cannes-i fesztivál első igazi szenzációját. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ne akarjunk túl sokat, ne akarjunk mindent! Elégedjünk meg azzal, hogy a Revizor bőségesen mazsoláz a Lessing-napok előadásaiból, és még így is majdnem reménytelen a hamburgi fesztiválról hű panorámát festeni. De hát addig jó, nem igaz? UPOR LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Felgyorsult és hatékonyság-hajszoló világunkban viszonylag ritkán találkozunk céltalanul sodródó emberekről szóló történetekkel, és nem csak azért, mert idegen a korszellemtől, hanem mert egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a sehova nem haladás luxusát. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Párosulhat-e nárcisztikus személyiség igaz szerelemmel, avagy el tudjuk-e fogadni, hogy önmagunkban nem feltétlenül vagyunk elegek társunknak? Parádés színészi alakítások, szenzuális szexualitás és kifinomult rendezői érzékenység a Berlinálé leginkább magával ragadó filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hibrid testek vergődnek jövőnk kvázi élettelen univerzumában száz év múlva, Budapesten. Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta letaglózó látványvilágú egész estés animációját a Berlinálé leginnovatívabb szekciójában mutatták be. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Migránsozás, cigányozás, buzizás – gyomorszájon vágta a xenofóbia a fesztiválpalota estélyibe öltözött közönségét a Cannes-i fesztivál felénél. A román film legelismertebb mestere olyan tükröt állít úgy általában a kelet-európaiak elé, amibe nagyon nem esik jól belenézni. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
