Sokszor a véletlen rendezi úgy a jeleket, hogy azokat összeolvasva értelmes minta születik: angyal, gitár, tenisz, víz, cérna. Megnyitott a 24. THEALTER Szegeden. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA, 1. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Ha ez így folytatódik, akkor a tavalyi, hivatalosan is a legsikeresebbnek mondott fesztiválnak méltó párja lesz az idei. Két nap után úgy érzem: itt most bármi megtörténhet. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Az idei, sorban az ötödik, és ezúttal a nemrég befogadó hellyé alakult Bethlen Téri Színházban megrendezett Monotánc Fesztivál második és harmadik napján egy dologból jutott az elvárhatónál lényegesen kevesebb: táncból. MEGYERI LÉNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az alternatív színház közönsége arról ismerszik meg, hogy hihetetlenül fegyelmezett - se celofán zacskó, se otthagyás, csupán koncentrált figyelem és kitartás -, mert legalább olyan elkötelezett, mint a játszók. IBOS ÉVA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Thealteren a legritkább esetben épül az előadás hagyományos drámai alapanyagra, helyette többnyire saját szerzésű vagy az előadók ízlésére montázsolt „szövegtöredékek” jelentik a kiindulópontot, netán versek, esetleg mindez együtt. IBOS ÉVA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A 2-1/16 milliméter két szereplőjének duettje időnként vetített másaikkal bővül tercetté. Ahogy gyarapodik a társaság, úgy növekszik a magány is. Az előadás egymás vágyott, de áthidalhatatlan, így elviselhetetlen közelségéről beszél. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Képszobrok, tér- és időkollázs - az ilyesféle műfaji megjelölés nem ígér középutat a verzátus néző számára. Revelatív élményben lesz része, vagy a szélhámia minősített esetével kényszerül szembesülni. Az Andaxínház produkciója hamar eldönti a kérdést. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
