Mostantól címe is van a portréinterjúinknak: R-beszélgetés. Ez alkalommal Csuja Imrét, az Örkény István Színház tagját kérdezte Csáki Judit. Naná, hogy szóba került az Üvegtigris meg a Portugál, de Csuja Imre elmondta azt is, hogy melyik költő életművéből készítene szívesen önálló estet, és kiderült az is, hogy a saját bora kifejezetten jó, senkinek nem kell aggódni, ha megkínálja 😀 Tovább a cikkhez
Első elbizonytalanodásunkban mondhatnánk azt is: Szabó Magda alufóliában. Mert különös kísérlet tárgya lett Az ajtó című, sokak által szeretett regény. Azok is szeretik, akik most színre vitték, pár motívuma legalábbis érdekli őket. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Csáki Judit Mácsai Pállal, az Örkény István Színház igazgatójával beszélget. 1. rész Tovább a cikkhez
Mácsai Pállal, az Örkény István Színház igazgatójával Csáki Judit beszélget. 2. rész Tovább a cikkhez
A dalestek hang és egyéniség kapcsolatára építő hatásmechanizmusát ezúttal ne elemezzük, maradjunk a Winterreise különböző színpadi feldolgozásainál. Leszögezhetjük, hogy ezek közül csak azok működnek, amelyekben az előadó, miközben a létfájdalomban egyre mélyebbre süllyed, vagy hideg szívvel és ésszel, vagy játékos iróniával, de minden körülmények között kívülről is képes önmagát figyelni. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Színház haladóknak, színház lazáknak, színház megfáradtaknak és üdéknek – ők menjenek megnézni az Örkénybe ezt a két előadást. Aztán ha nem jön be – egyik, másik vagy egyik sem –, kérjék vissza a jegy árát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Crespo Rodrigo, a Jászai Mari Színház igazgatója, a fesztivál nyitóbeszédében felhívja figyelmünket arra, hogy bár a maszk viselése nem kötelező, de ajánlott, és hogy viselésével azt mutatjuk, törődünk egymással. A fesztivál öt napján a közönség és a színház dolgozói is kitartóan viselik a maszkokat. Tényleg borzalmas lenne még egy színházi leállás. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az utókor számára Racine Andromakhéjának bemutatója azon felhőtlen, mondhatni boldog pillanatok egyikeként örökíttetett meg, amikor a Napkirály, XIV. Lajos határozottan jól érezte magát udvari színházában. KARSAI GYÖRGY ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Sokadszor kezdek neki ennek a kritikának, kerülgetem a lényeget, hogy majd a végén az lesz a csattanó. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Alább az első stream-kritikát olvashatják. Nem a kritika stream, hanem az előadás, amiről íródik. Welcome in the 21st century. Avagy: covid-termék, de megtartjuk. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A tavaszi „lockdown” idején szinte azonnal megmozdult a színházi szakma: jobb és rosszabb, kisebb és nagyobb ötletekkel jött elő, hogy mutassa magát, és némi vigaszt nyújtson a karanténba belefáradó kultúrszomjasoknak. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A karantén kezdetén hirtelen, s szinte egyszerre zárt be minden. De ugyanezzel a gyorsasággal meg is nyílt valami, egy új tér, egy új lehetőség: a szobádba költöztek színészek, zenészek, mindenféle művészek. Mert a hiány gondolata már a hiány előtt megszületett. Így jött létre a MOTTO – Művészek az Otthoni Oktatásért ötlete is. Gyorsaság, ötletesség, kemény munka, fantasztikus színészek, naponta bővülő anyag, civilség. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az Örkény Színház IRAM programjának alapítójával, Neudold Júliával beszélgettünk arról, találtak-e valamilyen formát vagy módszert arra, hogy náluk ne álljon meg teljesen az élet, mint ahogy a legtöbb színházban kényszerűen megállt. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Úgy látszik, megvan a megállapodás a főváros és a kormány között a színházak felosztásáról (aka megmentés). De mert erről csak halvány sejtéseket lehet olvasni a nyilvánosságban (mintha ugyan nem rólunk lenne szó), muszáj szólni a helyzetről és a következményekről. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Mindenható Isten, ki más volnék én, mint az a félelem, amelyet ébresztek másokban?” – szól Aigiszthosz, a koporsókból kirakott város beteg és boldogtalan ura. Körötte országrohasztó kushadás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
