A Puskás Tamás vezette Centrál Színházban bemutatták az évad egyik legjobb és legfontosabb előadását – mondom, miközben még az évad felénél sem tartunk. Chapeau. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hajdanán egyetemi bölcsésztréfának indult, de aztán kilépett eredeti térfogatából Philipp István és Bárány Ferenc zenés rímdrámája. Pedig a blődlinek rendszerint megárt a közegváltás és a rangemelés. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Miskolci Nemzeti Színház társulata óriási energiákat mozgósítva dolgozik Kiss Csaba igazgatói keze alatt, s kezd megtérülni a befektetett munka; a nézők szedegethetik az egyre érettebb gyümölcsöket. Ilyen például A tanítónő, mely egyrészt a színészek figyelmes összjátékának nagyszerű példája, másrészt a sorok közötti olvasást (illetve annak kényszerét) felelevenítő, aktualizáló rendezés. SÁNDOR ZITA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Béres Attila Woyzeck rendezésében megmutatkozik a Miskolci Nemzeti Színházban második éve folyó műhelymunka eredménye, hatékonysága: testet és lelket egyaránt megdolgoztató, gondolatokkal és retinába égő jelenetekkel megtűzdelt előadás jött létre. SÁNDOR ZITA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
