Jókedvű, pörgős a produkció, és magával ragadó az a szüntelenül átváltozó varázslatos világ is, amelyet díszletben-jelmezben a színre álmodott tervezőjük, Kovács Yvette Alida. Teljes a színpadi illúzió, és alkalmas rá, hogy mindenestől elvarázsolja a legkisebbeket. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Habár az éhhalál elhárítására történnek ezek a próbálkozások, némely színház jelentősen kibillen a korszerűtlenné vált, merev módszerekből, s érdekfeszítő produkciókat mutat fel még a képernyőkön is. Ebbe a sorba illeszthető a Pesti Magyar Színház Nyitány című jelenetíró pályázata. KELEMEN ROLAND ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Már több mint egy éve éljük az archív felvételek, a streamelt, újabb előadások vagy már konkrétan online térre komponált alkotások korát. Kétségkívül születőben van egy újabb tendencia, amelynek egzakt megfogalmazására lesz idő még bőven. KELEMEN ROLAND ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Író, forgatókönyvíró, dramaturg, jelenleg a Pesti Magyar Színház dramaturgja. A biztonságot nyújtó anyaszínház mellől gyakran kilép a függetlenek világába. Deres Péterrel beszélgettünk színházi létről, függetlenségről. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Nem lehetetlen, hogy ebből a nehézkes nevű intézményből jó színház legyen egyszer. Az erő tudniillik, ha nem is művészi teremtőerő, olykor csodákra képes. Márpedig ki tagadná itt az erő jelenlétét? GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Paolo Magelli a ’90-es évek óta először rendezett Magyarországon, ám a nagy visszatérés felemásra sikerült, a Magyar Színház szélesvásznú előadása ugyanis nem elsősorban esztétikai, hanem – és ez a lényegesebb – társadalmi-etikai szempontból okoz csalódást. DÉZSI FRUZSINA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A plakátfotón Eperjes Károly (mint Néri Szent Fülöp) mindkét kezét egyszerre emeli túlcsordulóan szeretetteljes intésre: ő és a színház tehát mindenkit időben figyelmeztetett. Ám van, amire mégsem lehet előre felkészülni. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
"Ma a rendezés csiliviliségben relativizálódik, a színészi jelenlét elveszni látszik, elhomályosodik az intim, semmivel nem pótólható humanista tett, úgy értem, a hús-vér megformálása. Mert a pukkanás, a durranás, a petárda, a fényjáték, a repülés, a szaladgálás, a konfetti, a stílbravúr, a kivetítő semmivel nem tudja pótolni azt a rémületes csöndet, zihálást, tétovaságot és elhagyatottságot, amit egy öreg hazug test okozhat a színpadon." SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tényleg félni kell a nem szokványostól csak azért, mert az más, és begyepesedett törvények mögé bújva rettegni az ismeretlentől? Szabó Magda ikonikus meseregénye, a Tündér Lala Halasi Dániel rendezésében elsősorban gyerekekhez szól barátságról, szeretetről, elfogadásról, de egy-egy elszólás a felnőtteknél is betalál. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A filmsorozat, amire a cím utal, olyan népszerű volt, hogy egy köznyelvi kifejezés is őrzi: „What a carry-on!” Ez felhúzott szemöldökkel kimondva körülbelül annyit tesz: „Minő marhaság!” Kevésbé finoman meg: „Mekkora ökörség!” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az ütős videódíszlet ellenére a rajongók nem lesznek elszédülve a Magyar Színház Időfutárjától, sőt eléggé valószínű, hogy a főszereplőt még Döbrösi Laura ellenére is szívből utálják majd. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Horváth Illést a darabból nem a sötét háttér érdekelte, hanem a szintén sötét előtérben mozgó fiatal generáció. Róluk rendez – nekik. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lehet-e Arany-balladákat rockosítva előadni? Miért ne, ha van hozzá elegendő zenei muníció… KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tallós Rita rendezésének két felvonása a Magyar Színházban azt az érzést kelti, mintha két előadást látnánk ugyanazokkal a szereplőkkel. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A legendákhoz felérni és a legendákat megkérdőjelezni egyaránt a lehetetlent kísértő vállalkozás. Az előbbire a Pesti Magyar Színház társulata, az utóbbira e sorok írója tesz elszánt, ám sikerrel alig kecsegtető kísérletet. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
