A trianoni békekötés századik évfordulójára jelent meg a Cserna-Szabó András és Fehér Renátó szerkesztette novellaantológia. A tizenegy novella kortárs szerzői számára Örkény megadta a hangot, s ők a „Mi lett volna ha?” kérdésére válaszul alternatív Trianon-képet festenek, illetve magyar történelmet írnak. JUHÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Selyem Zsuzsa novelláskötetében visszaszámol a világvégéig, miközben pontosan tudja, hogy az már régen itt van, vagy talán már túl is vagyunk rajta, és csak olyan szokványosan volt kellemetlen. PUSKÁS PANNI RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A magyar szépirodalom találkozása a tündérmesével, avagy mi tudja magyarrá tenni ezt a műfajt 15 plusz 1 szerző szerint. FEKETE I. ALFONZ ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Nem is értem, miért nevezik ezt szépirodalomnak, netalán magas irodalomnak, a zsánerek rekesztik ki a konvencióikat nem követőket, Bolaño szövegei éppen a határok feloldásán dolgoznak – mondjuk szexjelenetekkel a két Amerika békéjén. SELYEM ZSUZSA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
„Selyem Zsuzsa őrületesen tud mesélni… “, mondta Nádas Péter a Moszkvában esik című regényről, melynek központi fejezete a Best European Fiction 2017 című antológiába is bekerült. DOMJÁN EDIT ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Egyik legprogresszívebbnek számító költőnk, a nagy Ady Endre 1904-ben Párizsban betévedt egy anarchista estre, és nem győzött fintorogni azon, hogy ott „mindenki valaki”, ahelyett hogy szép rendben külön lennének a felszólalók egyfelől (a pódiumon, nyilván) és a publikum másfelől, a sorokban. Ráadásul „Piszkos Pierrot-k és Pierrettek integetnek suta arccal a falakról.” SELYEM ZSUZSA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bodor Ádám egyik álnéven írt levele, irodalmi-társadalmi több mint tréfája, önreflexív fricskája adja György Péter könyvének a címét, amelyet a magyarországi recepció által alighanem teljesen ignorált Szabédi Lászlónak ajánl, és amelyet más utalásrendszerek mellett leginkább Tamás Gáspár Miklós Trianon árvái című cikke sző át a legmarkánsabban. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
