Az Interferenciák nemzetközi színházi fesztivált ebben az évben – a már unalomig ismételt okok miatt – online, ingyenesen szervezte meg a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A fesztivál tíz napja alatt igen sokféle előadás láthatott az, akinek volt türelme monitoron színházat nézni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Silviu Purcărete Faustja élő színháztörténelem. 2007-es bemutatója óta több mint százhatvanszor játszották, körülbelül hatvanezren látták, megjárta Európa legnagyobb színházi fesztiváljait, és most végre Budapestre érkezett. BÍRÓ BENCE ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Erdélyben lassan ahány színház, annyi nemzetközi fesztivál. Azt mégis túlzás volna állítani, hogy maguktól bújnak elő a földből, mint a gomba, mert az éltető (pénz)eső ott sem mindenkire egyformán hullik. KRICSFALUSI BEATRIX BESZÁMOLÓJA Tovább a cikkhez
Elemi hatások színháza. Sötét érzékiség orgiája. Játék, életre, halálra. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A függöny előtt középen két díszes kerámiaváza áll. Amikor a Viktort játszó Dimény Áron az egyiket az előadás elején heccből földhöz vágja, nyilvánvaló: a másik is el fog törni. A Viktor apját, Károlyt játszó Bogdán Zsolt még a szünet előtt össze is töri. BÍRÓ BENCE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Színházban vagyunk kétségtelenül – ezzel szembesülünk, miután felgördül a függöny a Nemzeti Színház előadásának elején. És Silviu Purcărete rendezése voltaképpen pillanatnyi lehetőséget sem ad arra, hogy erről megfeledkezzünk. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Interferenciák idei kiadása kicsit talán hosszúra sikeredett – legalábbis azok számára, akik végigkövették a teljes fesztivált –, ám megérte a közel kéthetes gyűrődés: a huszonegy előadás összességét kiemelkedő minőség jellemzi. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
A kolozsvári Interferenciák fesztivál harmadik kiadása zene és színház viszonyának témájára épül, s bár ez az ernyő, mint lenni szokott, nem fedi le a teljes programkínálatot, a tematikus megközelítés nem erőltetett, produktívan működik. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ. Tovább a cikkhez
A Csokonai Színház ambiciózusan, egy hetes „ünnepi” fesztivállal kezdi a 2012/2013-as évadot azért, hogy egybegyűjtve mutassa fel az elmúlt években Debrecenben született értékeket. KRICSFALUSI BEATRIX ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Nagy mesterek, ha találkoznak: az érett Molière és a megszokott formáját hozó Silviu Purcărete a debreceni színházban adtak randevút egymásnak. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kísértők és kísértetek, gnómok és csontvázak, kannibalizmus és ördögűzés, alkímia és orgia. A csúcsformában lévő Silviu Purcărete meghökkenti és biztatja a magyar nézőket: lehet, hogy mégsem vagyunk olyan messze Európától? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Három pazar színész, két eset, avagy a rendezői gondolat megvalósítói és a rendező híján önmagából hitelesítő. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Maga a jelenség és a következmények jobban érdeklik a Lulut (helyesen: Lulukat, eredetileg két drámáról lévén szó) jegyző Wedekindet, mint az okok. A most megint divatos és aktuális drámaíró nemcsak ebben hasonlít a rendező Silviu Purcâretére. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vérre megy a játék Silviu Purcărete Szeget szeggel rendezésében. Shakespeare nálunk viszonylag ritkán játszott színműve ugyan bővelkedik mulatságos jelenetekben, de a nagy román mágus színpadán ezek is a fekete legkülönbözőbb árnyalataiba öltöznek. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A halott Buoso Donatinak felkötik az állát, a miénk viszont leesik. A kolozsváriak produkciója nyíltszíni csoda, minden ízében kidolgozott dévaj mulatság, s ami a legmeglepőbb: Purcărete rendezése meg sem kísérli maga alá teperni Puccini egyfelvonásosát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
