Űrhajón érkezik a Hollandi a Dóm térre. Hol is lehetne magányosabb az ember, mint a kozmoszban? - teszi föl a kézenfekvő kérdést Szabó Máté Szegeden, 2016 nyarán. MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Wagner Bolygó Hollandija nehéz és feldolgozhatatlan zenei eseményként él a színházi játékhagyományban, most felfrissülést kínáló élményt kaptunk Fischer Ádám csapatától. JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Alig néhány évvel azután, hogy teljessé vált a Müpa-beli Wagner Napok Ringje, az Operaház is nekilátott a sajátjának. Az új produkció rendezését M. Tóth Géza jegyzi. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A „bármikor-bárhol” képzetét hitelesen teremti meg Szent Olaf Vára. Mit számít egy-két évszázad egy olyan történetben, melynek elátkozott hősét örökké tartó hajóútra kárhoztatta a Sátán? Bolygó hollandi-DVD, Savonlinnai Operafesztivál, 1989. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
I. Richard is afféle „művészparadoxont” komponált meg a hattyúlovag kudarcos megváltástörténetében. Régi-új Lohengrin-produkció a Budapesti Wagner-napokon. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Megérkezett hát A nürnbergi mesterdalnokok is a Budapesti Wagner-napokra, 130 évvel a Nemzeti Színház-beli magyarországi bemutatót, 75 évvel a Nádasdy–Failoni-féle felújítást és 54 évvel a Nádasdy–Klemperer-változatot követően. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Örömmel vesszük, hogy ismét bővült a „magyar Bayreuth” repertoárja. A legnagyobb művekből már csak a Mesterdalnokok hiányzik, és a mostani premierrel szinte teljessé vált a korai korszak termésének bemutatása. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Marton László rendezése csupa sokszor látott közhely, de ennek megvan az az előnye, hogy igazából soha nem fáj, a nézőt nem bombázza se jobb, se rosszabb ötletekkel. A középszerű színházért az elsőrendű zenei megvalósítás kárpótol. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A mind gyakoribb, kifejezetten gyerekeknek készült operaelőadások között is kitűnik merészségével A hattyúlovag. S bár az előadás csak félsiker, a próbálkozást mégsem csak elvi alapon dicsérhetjük. BÓKA GÁBOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Korrekt módon lejátszott, de kiemelkedőnek semmiképp sem nevezhető hangversennyel zárult idén a Budapesti Tavaszi Fesztivál. Az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának (EUYO) darabválasztása megmagyarázhatatlanul egysíkúra sikerült ezen az estén. ASZÓDI MÁRK ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Létezik egy olyan rendezőtípus, amelynek gyarapodó számú képviselői mindig mindent jobban tudnak, mint maga mű alkotója. Sertepertélnek, zizegnek, és nem találják el a helyes arányt a jó, a kevésbé jó és a kimondottan zavaró ötletek között. Nekik úgynevezett víziójuk van, sajnos. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Wagner, Stravinsky – és csendestársként Felix Mottl – műveit tűzte a Fesztiválzenekar idei karácsonyi hangversenyének műsorára Fischer Iván. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Wagner ájtatos ünnepi színjátékát Mikó András rendezésében 1983-ban mutatták be az Erkel Színházban, vagyis az előadás éppen huszonöt éves. Ez valószínűtlen, amint az is, hogy voltaképpen még mindig működőképes. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
