E sorok képernyőre vetője eddig is tudatában volt, hogy a kritikaírás voltaképpen teljesen szubjektív műfaj, ám a Yael Ronen rendezését követő álló tapsvihart bámulva biztossá vált, hogyha a teremben jelenlévők mind tudósítanának az előadásról, ő reprezentálná a magányosan fanyalgók elenyésző százalékát. A stuttgarti Ünnepnél azonban a lelkendezők táborát erősítette. NÉDER PANNI BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
