Vannak művek, melyek különös jelentőséget nyernek az ember életében, számomra A kármeliták beszélgetései ilyen. Ezért némi szorongással ültem be az operára, ám hamarosan eltűnt a félelem, és az előadás végére csak a boldog megrendültség érzése maradt. DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bár hangosabb és mozgalmasabb, mint egy átlagos kötelező ünnepség, csak az 56 csepp vérre hagyatkozva meglehetősen vérszegény tényanyagot kap ötvenhatról a megúszásra játszó egyszeri általános és középiskolás. De kell-e vajon ennél több? PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bartók Béla két színpadi művét tűzte műsorára a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál. A Mandarin csodálatos volt, de hol volt a Kékszakállú vára? CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Sába királynőjének margitszigeti premierjén minden együtt volt: megfelelő helyszín, kiváló énekesek és zenekar, remek rendezés. A titokzatos összetevő mégis csak két és fél óra elteltével jelent meg az oldatban. CSABAI MÁTÉ CIKKE. Tovább a cikkhez
Sokáig alig vettek róla tudomást, hanglemezfelvétel is kevés készült belőle, Amerikában csak az ötvenes évek végén mutatták be – s mindmáig ritkán játsszák. A hallgatag asszony a Müpában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Aggasztó bejelentéssel indult, ám végeredményben tisztes-hangulatos nyári operaelőadásnak bizonyult Rost Andrea legelső találkozása Cso-cso-szán szerepével. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mélyen gyökerező és megokolt idegenkedéssel készültem az új operaházi Bolygó hollandi-produkcióra. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azt hiszem, a 70-es évek elején lehetett a fiatal Mozart kísérőzenéje által halhatatlanná tett színdarab, a Thamos, Egyiptom királya bemutatója a szombathelyi Iseumban, amelyben kórusénekesként magam is közreműködhettem. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Lehet-e időjárás- és helyszínváltásokra épülő, bizarr díszletek közt játszódó, nagy apparátust kívánó kultmusicalt zsebkendőnyi helyen, hatásvadász effektek nélkül játszani? A kérdés költői, mert bármit lehet. Ami nem mindegy, az ennek a bárminek a hogyanja. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
